Manyóka az autópályán

Kármán Irén

Mustársárga kabátjában poroszkált az úton, a száguldó kamionok léghuzatai szinte felkapták apró testét. Lassítottam és megálltam. Vártam, hogy az autó mellé érjen és beszálljon. Alig haladt, a visszapillantó tükörben úgy tűnt, minden lépésével távolodik. Szolnok és Abony között szélsebesen előzgették az autók, féltem, elsodorják. Faroltam kicsit. Kapucnis fejét leszegte, nem látta, hogy azt szeretném, csipkedné kicsit magát, mert fel akarom venni. Vészvillogóval ismét tolattam pár métert. Lassan, nagyon lassan ért mellém, felnézett rám a fél szemével és a két fogával hatalmas mosolyt villantott. 

Közvéleménykutatás

Gaál Péter

– Kellene ide valami ütős anyag, Pomócsi elvtárs.
– Mire gondolt, főszerkesztő úr?
– Nézzük csak. A vérfarkas megvolt, a tűzvész is. Amerikában lassan lecseng az ítéletidő, erről több bőrt már nem lehet lehúzni. A tizenkét kutya elől menekülő asszony is megvolt, Mezei elvtárs tökéletesen megírta, hehe, széttépték, pedig csak a fejbőrét csócsálták meg,

EGY PEREDVIZSNYIK

Rózsa Gyula
Bukta sosem kíméletes. A Falusi udvar színes vibrálásának élőterében igen plasztikusan megfestett, kidobott gumiabroncs, a Katonatisztek disznótoron egyébként sem szokvány-patriarchális jelenete fölött az állat lelke röppen szárnyas malac (?) formában, a Lepusztult téeszudvar csupa roncs és gaz. És mindezt tetézi Bukta nem hízelgő technikája. A hegesztett borjún kívül az a „szőr, olaj, grafit, tus, gyufa, falemez”, amelyet a képcédula ott szorgalmasan felsorol, a kukorica, amely a gyufa és a fém mellett a disznótor-képet képezi, az a kihívás, hogy a szárnyas lélek-malac ugyancsak csúnyán hegesztett ugyanitt.

Dongó

Varga Zoltán
Azon, hogy bevándorláspárti, kontra bevándorlásellenes, meg azon, hogy Soros, ugorjunk. 
Nagyot. 
Mert ez nyilvánvalóan ostobaság, hazugság, ócska, gázos, lejárt szavatosságú politikai termék. A kitalálója is megmondta. Olyan cucc, amit ugyan a kutya nem akart, de mégis ezt vesszük-nyaljuk be. 
Vagy kétszázmilliárdért… Vagy többért. 
Az elején azért, mert Arthur Jay Finkelstein, politikai tanácsadó – valójában maga az ördög, – kíváncsi volt milyen a pokol, aminek a legmélyebb bugyraiban ma már a sátánnal keveri a kását, ezért rövidke földi látogatása alatt, megteremtette ezt itt, Orbán országában. 

A Népszava a milliárdos Orbán-családról

Ezúttal inkább arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a mai napon, amikor az egész hazai sajtó boldogan rágja a semmire sem jó képviselői vagyonbevallások gumicsontját, a Népszava egy olyan címlaptörténettel jelent meg, amely precízen összerakja – cégnevekkel, bevétel- és osztalék-adatokkal, a Simicska Lajos nevű stróman kiválásának következményeit is bemutatva -, hogyan vált szép csöndben multimilliárdossá az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktor családja a miniszterelnök 2010 óta tartó országlása alatt.

A láthatatlan szájkosár

„A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJNÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI” Ez egy blog szerkesztői megjegyzése az épp felrakott cikk előtt. Nem pénzt, támogatót kér, rezignáltan közli: lehet, hogy nincs tovább. Hogy eljöhet a pillanat, amikor lehúzzák a redőnyt és kiteszik a táblát: ennyi volt. És akkor blogvilág szegényebb lesz egy „megnevezéssel”. Sebaj, e hazában példás a sajtószabadság. Erős vár a Tábor, hányhatja falára a borsót napestig, kinek nincs jobb dolga. Eltáthatják a szájukat a brüsszeli kerepelők: a neten ki-ki azt nyomat, amit akar. Ja, hogy nyomtatásban, ahol ugye a zsebbe kéne nyúlni, nem úgy megy, hát Istenem. Nem kommunizmus van itt, hanem kapitalizmus, és annak a szabályai már csak ilyenek.