Antony, a Fradi meg én

Közzétette:

Kereszty András
A Fradi 120 éves, a Fradi most megnyerte 30. bajnoki címét. Itt az idő felidézni a klubhoz való családi kötelékemet. Elmondom Antony Tamás dédapám történetét.
Apám (dr. Kereszty Alfonz a magyar sport-orvostudomány egyik úttörője) íróasztalfiókjában őrizgette a Fradi-örökséget. Világos zöld, arcképes igazolvány volt ez az örökség, amely apámnak — Antony Tamás unokájának — szabad belépést biztosított a Ferencvárosi Torna Club minden rendezvényére. Képzeletgyújtó, csoda papíros egy gyerek számára – az ilyen belépő — nyomtatott „Szezám tárulj”-szó, a pálya kapujának kulcsa. Mióta eszemet tudom az igazolvány összekapcsolódott az egykor élt Antony Tamás nevével, akinek mindez köszönhető.
Nem volt mindig Antony. Az „y”-t a múlt század végén, amikor a főváros díszpolgára lett, ajándékba kapta (nagyanyámat még Antoni Katalinként anyakönyvezték). De Antoni sem volt. Tomaso D’Antoninak hívták a fiesolei születésű fiatalembert, amikor a solferinól csatában osztrák fogságba esett. Ácstanonc volt, így aztán nem sokáig kellett hadifogolyként élnie, keresett volt a munkáskéz az osztrák fővárosban. Valószínűleg még Bécsben kikopott nevéből a „D’”. Túlságosan emlékeztetett a „von”-ra. Ez egy ács részéről meglehetősen nagyképűen hangzott. Az Antonivá alakult Tomaso-Thomas egy évtized után már Tamás. A kiegyezés utáni Budapest a Monarchia leggyorsabban fejlődő része, és hol is kereshetne jobb lehetőséget egy törekvő ácsmester, mint az épülő sugárutak és körutak városában. És hol találhatna megfelelőbb otthont, mint a Ferencvárosban.
Kézművesek, iparos és munkásemberek világa ez. Sok-sok bevándorlóval, ahol a magyar nyelv a bécsi némettel keveredik. És itt a Duna. Errefelé kötnek ki a szálfákat szállító uszályok. Antoni vállalkozása gyorsan gyarapodik. És családja is. Nyolc gyereke születik. És mind a nyolc lány. (Csak zárójelben tartozik valamelyest ide, hogy az ezredéves kiállítás építkezéseinek köszönhető, hogy Antoni Katalin nagyanyám megismerkedett nagyapámmal, akinek családja az erdélyi Persányból szállított követ egyebek között a városligeti Vajdahunyad-vára falaihoz). A fiesolei ácsinasból tekintélyes ferencvárosi polgárrá gyarapodott Antoni Tamás életének utolsó két esztendeje összekapcsolódik a születő Fradival.
1899. júniusában, az akkor másfél hónapja létező FTC a külső Soroksári úton, egy elemi iskola mellett 2400 négyszögöles telket kapott hat esztendős használatra. Az egyik oldalon bérház, a másikon iskola, a harmadikon a Soroksári út, a negyediken a vasúti töltés. Igencsak korlátozott területen született meg a Ferencváros labdarúgópályája.
És az első stadion, amit — így szól a családi hagyomány — Antoni Tamás ingyen épített.
Stadion? Az iratokból kiderül, hogy csak a megszépítő emlékezet növelte a szerény építményt. Antoni Tamás legényeivel csupán három oldalról kerítette be a telket. A negyediken pedig — nem kis találékonysággal — a vasúti töltésből teremtett lelátót. Nem volt szükség földmunkára. A töltés oldalába cölöpöket vertek és erre szögezték az ülőhelyek vastag deszkáit. Az első Fradi-pálya építőjének és leszármazottainak rögtön ingyenes belépést szavazott meg — hálából — az egyesület. Ez apám belépőjének a története is.
Antony sírDédapám nem sokkal élte túl az FTC futballpályájának elkészültét. Másfél évvel. Addig vasárnapjai a labdarúgásé voltak. A Ferenc tér 9. szám alatt épült házának udvara az ünnepnapokon megterített asztallal várta a labdakergetésből jövő Malaky, Horváth, Keönch-fiúkat. Nem volt ez szokatlan abban az időben. A Ferencváros része is volt a fővárosnak, meg kisváros is a nagyban. (Még gyerekkoromban is akadt olyan öreg rokonom, aki életében ha kétszer átlépte a kerület határát.)
1901 tavaszán, amikor megkezdődött a magyar labdarúgó bajnokság, amikor a Fradi először lépett — részint pályájának is köszönhetően — első osztályú csapatként, no nem a gyepre, hanem a döngölt földre, Temesváron összeomlott egy épülő bérház. Az Antony (ekkor már így íratott) cég építkezését az egyik hanyag, kocsmázó vej irányította. A több ember halálát okozó szerencsétlenségért a felelősség egyértelműen őt terhelte. Antony Tamás a hír vétele után két nappal — hatvanévesen — szívinfarktust kapott és meghalt.
A Kerepesi temetőben felállított sírkövére Stróbl Alajos, e kor nagy szobrásza faragott mellképet.