Fókuszban a szenior sport

Közzétette:

2. rész Ahogy a szakpszichológus látja

Aki idősebb korban sportol, annak számolnia kell sokféle tényezővel, ami befolyásolhatja tevékenységét, és magát a versenyzést is. A mentális edzés számukra arra szolgál, hogy segítse sportteljesítményük magasabb szintre emelését, akár versenyeznek, akár csak kedvtelésből sportolnak. Dr. Kalamár Hajnalka klinikai szakpszichológus, sportreferenssel beszélget Tarnócai Éva,
A kérdés az, hogy miként tud a szenior sportoló túllépni azon, hogy jobb esetben centiméterekre, másodpercekre, de olykor méterekre van a 30-40-50 évvel ezelőtti teljesítményétől?

Vannak olyan szenior atléták, akiknek már fiatalkorukban komoly eredményeik voltak. De vannak olyanok, akik rendelkeznek ugyan valamilyen sportmúlttal, de csak később tudatosult bennük, hogy ezzel szeretnének valamit kezdeni. Vagyis szeniorként értek meg erre a tudatosságra. Mivel én edzőképzésben is dolgozom, sok olyan dolgozatot olvastam, hogy szenzációsan indult egy sportpályafutás, – utánpótlásban, ifiben jól szerepelt az illető –, de jött az egyetemi felvétel, egy szerelem, vagy éppen egy sérülés, így abbamaradt a versenyzés. Tehát a folyamat megszakadt. De vannak olyan atléták, úszók, akik úgymond a folyamatban maradtak, és szinte azonnal átmennek a szenior sportba. Ők azok, akik folyamatosan rögzítik magukban a teljesítményváltozásokat, és „stepbystep” szokik hozzá a gondolatuk ahhoz, hogy igen, változik a testük. Akik viszont kihagytak egy komoly sportidőszakot, vissza szeretnének jutni a fiatalságukba, és azt gondolják, hogy ha keményen dolgoznak, akkor visszahozzák ugyanazt a formát.
Sajnos sokan gondolják ezt otthon, egy fotelból. Legyintenek, hogy óh, ezek nem eredmények! Aki nem csinálja, csak csinálta, azt hiszi, ha feláll abból a fotelból, és nekilát, a régi eredményeit simán kihozza magából.
Persze ez nem így van. Ha nekiállna, akkor hamar jönne a ráébredés. Egyrészt azt gondolja, hogy ez borzasztó, ezt nem érdemes csinálni stb. Másrészt csak úgy, neki sem lehet állni a sérülések miatt. Viszont több dolgot érdemes itt figyelembe venni. A tudatosság az, hogy legyek békében az életkorommal. Ez egy átfogóbb szemlélet, minden életkornak, évtizedekkel bekövetkező váltásoknak meglesz a maga szépsége, jó része. 50-60 évesen is tudni kell, hogy mi az előnye ennek az életkornak. Egyetemi oktatóként is hangsúlyoznám, hogy sokkal jobban tudok dolgozni a levelező, úgymond érettebb hallgatókkal, mert ők komolyan gondolják, amit csinálnak. A szenior korosztály részben szabadabban gazdálkodhat az idejével, életével, megfontolt döntéseket tud hozni, és másként figyel az edzésekre is. Ha ezeket az előnyöket tudatosítjuk, akkor segít elfogadni azt, ami már nincsen meg bennünk. Önmagunkat kell újra kalibrálni és ebben kell megtalálni az örömet. És ebben az újrahitelesítő folyamatban szükséges a mentális tréning és a sportpszichológia, amely mindez együttesen nem más, mint az önismeret. Egy szenior sportolónak alapvetően szüksége van az önismeretre, bármit is szeretne csinálni. És kicsit többre, mint hogy ha egy rutinban élné végig az életét, mert a változásokhoz alkalmazkodni kell. A szocializáció egy mindhalálig tartó folyamat. Szeniorként újraalkalmazkodni egy hazai versenyhelyzethez legalább akkora kihívás, mint 15 évesen elmenni egy nemzetközi versenyre. A szenior világbajnokságról pedig ne is beszéljünk! Azt a semmihez sem hasonlítható hangulatot megszokni, uralni, és ott teljesíteni, nem egyszerű.
Mit értünk mentális edzés alatt?
A mentális edzés fejben edzést jelent. Többféle formája van. Például egyik, amikor fejben végigcsinálom a saját edzésemet, vagy annak bizonyos szekvenciáit. Gondolok itt arra, hogy egy-egy bizonyos mozdulatot begyakorolok fejben: hogy emelem a kezem, hova rakom a lábam, mikor indítom a csípőm, vagy a törzsemet milyen helyzetben tartom, és hogy ugrom el. Mindezt újra és újra. Sok kutatás bizonyította, hogy azok a sportolók, akik ugyanannyi időt tesznek a mentális, mint a fizikai edzésbe, azok sokkal jobb eredményeket érnek el, mint azok, akik csak edzenek.
A mentális edzésnek a folyamatban, a teljesítményfokozásban, a versenyre való fókuszálásban van jelentősége, nem beszélve a rehabilitációról, vagy egy sérülés utáni újraépítkezési folyamatról. Hisz aki sérült, és éppen nem tud edzeni, fejben bármire képes! Óriási, kiaknázatlan lehetőség van a kezében, és ez nem más, mint a mentális edzés. És amint újra pályára kerül, sokkal hamarabb utol tudja érni magát edzésben, sőt, előrébb kerül azoknál is, akik addig folyamatosan csak edzettek!
A mentális edzés segíthet a fékek, félelmek, stresszhelyzetek feloldásában is? Gondolok itt azokra, akik sokkal jobban teljesítenek edzésen, mint versenyen, ugyanis versenyhelyzetben olykor leblokkolnak, és képtelenek kihozni magukból a maximumot.
Egy versenyhelyzet mindig egy stresszhelyzet. A stressz pedig alapból rontja a felkészülést, a koncentráció képességet, a mozgáskoordinációt, és az érzékelés minőségét, például a megosztott figyelmet. Gondolok itt arra, hogy a versenyző csak arra fókuszáljon, ami akkor és ott a legfontosabb. A mentális edzés továbbá segít abban, hogy felkészítsem magam ezekre a helyzetekre. Ez egy módosult tudatállapot. Tehát mentális edzés alatt egy módosult tudatállapotot gyakorolok be. Ezt az állapotot el lehet érni akkor is, ha mondjuk összetett számról, öttusáról, vagy több próbáról beszélünk, ugyanis futás után lőni, vagy gátazás után súlyt lökni ideális, ugyanis egy emelkedett pulzusszámmal sokkal könnyebb fókuszálni, koncentrálni.
Kár, hogy gát után nem a súlylökés, hanem a magasugrás következik a többpróbánál. Amikor csak szóló számokban indultam, gát után sokkal eredményesebb volt a súlylökésem, amikor közvetlenül futás után állhattam a dobókörben.
Valóban, sok sportoló beszámolt ugyanerről, hogy emelkedett pulzusszám mellett könnyebb kizárni minden mást! Viszont ezt a módosult tudatállapotot el lehet érni, egy nem emelkedett pulzusszám mellett is.
Ez egyfajta flow állapot?
Nem pontosan. Ugyanis a flow állapot az, amikor ösztönösen, minden tudatosság nélkül megfeledkezem térről és időről, és csak azzal foglalkozom, ami előttem van. Legyen az festés, írás, vagy magasugrás. Az edzők imádják, amikor a tanítványok ebbe az állapotba kerülnek, hisz ilyenkor szokott előfordulni az, amikor a sportoló maga sem érti, hogy hogyan, de könnyedén sikerül neki egyéni csúcsot teljesíteni. A flow-nak ez az istenáldotta különlegessége, viszont, hogy ezt az eredményt tudatos felkészüléssel is ki tudjam magamból hozni, ahhoz a mentális tréning elengedhetetlen. Ugyanis flow állapotba nem tudunk mindig ösztönösen belekerülni! Előfordul, hogy nincs olyan napunk, vagy például a kudarctól való félelem is nagy kizökkentő erő. És akkor bizony oda a flow állapot! Ezt tudja kivédeni a mentális edzés.
A mentális edzés segítségével úgymond mesterségesen is flow-ba kerülhetünk?
Segít nekünk tudatosan kivédeni a külső, belső zavaró hatásokat. A mentális edzéshez tartozik az imaginációs rész is, amikor a kivitelezés előtt elképzelem a mozgássorozatot, a versenyhelyzetet, vagy csak a kritikus mikro mozgássort, amivel kapcsolatban félelemérzésem van. Gondolatban elképzelem a sikeres végrehajtást, és azt az eredményt is elképzelem a kijelzőn, amivel elégedett lennék. Ha van pár hét a bajnokságig, és a mondjuk, a szenior versenyző minden este úgy alszik el, hogy elképzeli ezt az eredményt, akkor tulajdonképpen beprogramozza a saját idegrendszerét. A mentális edzéshez tartozik az NLP, a neurolingvisztikai programozás, amikor valaki megtanulja, hogy milyen szimbólumokat, milyen szavakat használjon, és melyeket utasítsa el, a saját sportteljesítményével kapcsolatban.
Ezek szerint a szenior atlétáknak is ugyanolyan szükségük lehet a sportpszichológus segítségére, mint egy élete csúcsformájában lévő fiatal élsportolónak?
Szerintem sokkal nagyobb. Úgy gondolom, ebben az istenáldotta szenior sportban, a szeniorok már sokkal több személyes negatív tapasztalattal rendelkeznek, sokkal több ilyen-olyan gondolatot szedtek össze,és sokkal könnyebben kelnek életre az elmében. Ha nem sportról és versenyről van szó, a napi rutinban egy átlagember el van ezzel, legfeljebb hamarabb hal meg. Ez szükségszerű következménye ezeknek a hatásoknak. De ha szenior korban valaki sportol, akkor neki sokkal nagyobb tudatosságra van szüksége, hogy méregteleníthessen. Ehhez pedig elengedhetetlen a relaxáció, a meditáció, a koncentráló, a fókuszáló gyakorlatok. Ezek mind, mind segítenek abban, hogy ami bennünk van, és mint a guanó rakódik egymásra, lökődjenek a felszínre. Ez a mentális méregtelenítés. A mindennapi mozgás, ne adj isten’ versenyzés, egyenlő a komfortérzésből való kilépéssel. Ez pedig nem más, mint a méregtelenítés alapfeltétele.

A képen Dr. Kalamár Hajnalka

Szerkesztette: Frank Iván

 

Az első rész itt:

https://wordpress.com/post/ujnepszabadsag.wordpress.com/5743

One comment

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.