Gyurcsány sokat tanult

Közzétette:

Lovas Zoltán
..olvasgatom a különféle véleményeket a DK-ról és Gyurcsányról. Nos, ha már sokmindenki éppen most érzi értelmét leírni amit gondol ezügyben, magam is megtenném.
A DK nem azért jött létre, mert GYF duzzogott a csúnya MSZP-re, hanem azért, mert az MSZP egyszerűen alkalmatlannak tűnt arra, hogy a puszta kohabitáláson túl másra is fussa tőle a kibontakozó orbáni időkben. A DK kezdeti időszakában a kis párt első embere, motorja, s ha éppen bakizott, hát átka is egyben GYF volt. (Ez mára megváltozott, már nem egyemberes, és nem kispárt, hanem normálisan működő középpárt lett.)
A DK a későbbiekben fokozatosan, lépésről lépésre erősödött meg, szerzett tagokat, alakított ki szervezeteket, ágyazódott be, és rendkívüli szívóssággal, kitartással dolgozott hosszú éveken át. A baloldal korábbi egyeduralkodója, az MSZP, mely maga is reformpártként született meg az MSZMP romjain, pedig mindeközben haladt az önsorsrontás és az eljelentéktelenedés útján. Elmondható, hogy az MSZP politikai halálának sírhalmán nőtt ki, második hullámos reformpártként a DK. Elmondható azonban az is, hogy nomen est omen, a DK mára már puszta utódpártból valóban a demokratikusan gondolkodó választók pártjává lett. Középpárttá.
Ami pedig Gyurcsányt illeti: valóban volt perc és idő, amikor az álruhás fasiszta orbánnal szinte halálos birkózásban fonódott össze, s tűnt úgy, hogy mindkettejüknek kellene együtt a várfokról együtt leesni ahhoz, hogy az ország kikecmeregjen a 2006-os hideg polgárháborúból. Mostanára azonban, 13 évvel később, a helyzet megváltozott. Nem kicsit, nagyon. Az ország fasizálódott, orbán diktátorrá vedlett, s maffiavezérként zsákol évi tízmilliárdokat a pereputtyával együtt. Pária a demokratikus Európában, s világszerte annak tartják, ami: tolvaj despotának. Bukni fog, s az utókornak jó szava nem lesz róla.
A diktátorral ellentétben Gyurcsány az elmúlt 13 évben sokat tanult, sokat higgadt. Nem torzult el azonban, hanem inkább megérett. Megérett mint operatív pártvezető, megérett mint baloldali teoretikus, és megmaradt embernek, szolidáris, európai értelemben vett haladó politikusnak. Rendkívül gyorsan tud dönteni új helyzetekben. (Ez így volt a 2008-as világgazdasági válság idején is, amikor is órák alatt intézett el az országnak életmentő IMF-hitelcsomagot, ami nélkül a válság a törpe Magyarországot elsodorta volna.) Politikai frontharcosból volt bátorsága visszalépni, s a jelek szerint megérteni az új időket, és teret engedni a 21. századi nőknek maga előtt… Megtanulta, hogy nem kell mindig és mindenről azonnal bárkinek megnyilatkozni. Óvatosabbá lett, és a jelek szerint megértette azt is, hogy lehet ugyan százszor igaza, de ha előre lohol, akkor a nép nemhogy követni, de még megérteni sem tudja időben.
Nem tudni, hogy az EU-álruhában tobzódó orbánizmus mikor és hogyan bukik meg. Az azonban már látszik, hogy a bukáshoz vezető úton katalizátorként, watchdogként társutasa lesz e bukásban a DK. Az még nem látható, hogy ezen túl mi lesz ennek a ma már középpártnak a szerepe. Lesz-e belőle gyűjtőpárt? Lesz-e kellő vonzereje ahhoz, hogy visszavigye az országot a demokrácia sínjére? Mindez ki fog derülni. Most azonban, itt és most: leszögezhető: az idők megváltoztak. Az ország épnek megmaradt eszű nagyobbik fele nem akarja leélni az életét a virágzó orbáni tébolydában. Konszolidációt és EU-t akar. Elege van a hideg polgárháborúból. A demokratikus térfélen az erőviszonyok drasztikusan átrendeződtek.
S most előre kell nézni…