Amikor a YES nemet jelent

Közzétette:

Serény Péter
Néhány órája raktam fel erre az oldalra a Pogár Demeter által talált Vintage News összeállítást Borisz Jelcin hajdani orosz elnök amerikai látogatásain esett, igencsak kínos esetekről. Én egy ezzel összefüggő hivatalos elnöki főtanácsadói tájékoztató – sajtómunkás számára külön is – érdekes epizódjának voltam véletlen szem- és fültanúja. (Azért véletlen, mert egyszemélyes irodaként, általában megelégedtem a gyors, rádiótelexen kapott hivatalos, és szó szerinti szöveg-leiratokkal; ezeket tematikus bontásban lehetett kérni.) A sztori tehát:
Jelcin egyik előző látogatása idején Brent Scowcroft tábornok, a Fehér Ház akkori nemzetbiztonsági főtanácsadója „név nélkül” tartott tájékoztatót. Ez a background tájékoztatás azt jelentette, hogy szabad volt őt idézni, ám megnevezni nem. Ekkor magam győződhettem meg arról, bizonyos esetekben mennyire fontos, hogy a tudósító személyesen jelen legyen ilyen briefingen. Utána ugyanis, irodánkba visszaérvén, megnéztem, hogy a friss transcript, a szó szerinti leirat mit tartalmazott. A szó szerint idézhető válasz ennyi volt: YES. Ámde azt az igent – a választ ellenkező előjelűvé varázsoló, páratlanul kifejező arcjáték kíséretében hallottam Scowcroft szájából. Ez azért fontos, mert az idézhető YES választ valójában, de bölcsen egyáltalán nem idézhetővé téve, azt jelezte, hogy igazából: „ördögöt…”, enyhébben: NEM.
De mi volt a kérdés? Az, hogy Jelcinnel való korábbi személyes találkozón tapasztalthoz képest, talált-e most Scowcroft valami kedvező változást az orosz vezető viselkedésében. Aki ott volt, mint magam is, láthatta: 1. a nyilatkozó „magas állású kormánytisztviselő” maga Scowcroft. 2. Továbbá, és ez még fontosabb: azt a bizonyos YES-t Scowcroft részéről a következő mimika kísérte. Égnek emelte a tekintetét, arcát mókásan felfújva, lassan levegőt vett („Atyám, micsoda kérdés…?”}, majd, mint valaki, aki jól megrágja a mondanivalóját, és szája e rágás közben, kétkedő mosolyú mozdulatokat tesz, kimondta az idézhető IGEN-t. Mindenki tudta, hogy az ellenkezőjét gondolta, de azt is tudta, hogyan fejezze ki magát anélkül, hogy ezzel a házigazda (megboldogult id. George Bush elnök) számára kínos perceket okozzon. Ha nem vagyok ott, nem hallom (ezúttal pontosabban: nem látom) az autentikus véleményt.