Berlin: „Fluchtweg!” – azaz a menekülés útja

Közzétette:

Kocsis Tamás
Berliniektől hallom mindmáig: a fal leomlott, de a Mauerstraße örök. Már 1720-ban emlegette a nevét a helyi krónika, 1780-ból pedig festmény is tanúsítja, nem akármilyen része volt az utca az akkori porosz fővárosnak. Ma pedig az újra egyesült Németország fővárosának üzleti és bankutcájaként ismert.
1976-81-ben az MTI berlini tudósítőjaként dolgoztam az akkor még két Berlinben. Egy alkalommal feltűnt nekem egy érdekes tábla az NDK Bélyeggyűjtő Szövetségének székházában, a lépcsőházban. Az épület a Leipziger Strasse és a Friedrich Strasse találkozásának tőszomszédságában volt, vagyis egyetlen sarokra a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó, 1961-ben épített faltól; ezen a földrajzi ponton történetesen egy ugrásnyira – a véletlen kegyetlen   tréfájaként – Mauerstraße-nek (Fal utca!) nevezett utcától és a Checkpoint Charlie nevet kapott nagyhírű határátkelőtől.
FluchtwegA tábla felirata ennyi volt: „Fluchtweg!” – azaz a menekülés útja (persze tűz esetére). S egy nyíl, ami félreérthetetlenül nyugat, a határátkelő pont felé mutatott. Amikor megláttam, rám szakadt a gonosz derültség. Amikor elmúlt, visszaballagtam német filatelista barátaimhoz, kihívtam a lépcsőházba az elnököt, Peter Fischert és rámutattam a táblára.
„Érted?” – kérdeztem, mire ő meghökkent. Ennyit válaszolt: „Nem, nem értem” Erre én a feliratra meg a nyílra mutattam, és csak annyit mondtam: „Irány az államhatár!” Neki erre esett le az álla, és egyetlen szó nélkül visszarohant az irodájába.
Másnap kíváncsiságból visszamentem: a felirat eltűnt. Aztán – a németek, Európa és a világ szerencséjére – 1989. november 9.-én az egész nyomorúságos fal is leomlott. Csak a Mauerstraße maradt a megszokott helyén…
Az NDK legfőbb vezetőjével, Erich Honeckerrel, az NSZEP Központi bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnökével, meg az történt, amiről maga hitte volna a legkevésbé, hogy ez megtörténhet., De megesett vele. És bár akkor sorra történtek a meglepőnél is meglepőbb dolgok Európa keleti felén, mégis szenzációszámba ment: Erich Honeckert röviddel a berlini fal leomlása után 1989. december 3.-án kizárták az NSZEP tagjainak sorából. Azt a Honecker, aki csaknem két évtizedig egy személyben maga számított az NDK-nak.
A Honecker házaspár utolsó éveiről hitelesen így számol be a Wikipedia. „Az egységes Németország megszületése után röviddel bejelentették, hogy hatalommal való visszaélés miatt pert indítanak Honecker ellen. Letartóztatták, majd egy nap múlva szabadon bocsátották. A Honecker házaspár előbb a potsdami szovjet katonai kórházba, majd 1991. március 31-én Moszkvába menekült. A Gorbacsov elleni puccs bukása után a chilei nagykövetségen keresett menedéket. … 1992-ben onnan kiadták Németországnak. A berlini falnál a határőrség számára kiadott tűzparancs miatt vonták felelősségre. Az eljárást 1993-ban rossz egészségi állapota (májrák) miatt megszüntették”. És ugyancsak vezető NDK politikus feleségével, Margot Honeckerrel együtt útra bocsátották.
Németországban mindmáig ironikusan emlegetik, hogy Honecker házaspár volt az utolsó NDK-s „követségi menekült.”  A történelem sajátos grimaszaként követték a sok NDK-s példáját, akik 1989-ben Magyarországon kerestek menedéket. Csakhogy ők a történetesen Moszkvába, és onnan végcélként Dél-Amerikában élő lányukhoz, Santiago de Chilébe menekültek, – meghalni…