A színész az agyag, a rendező lehel lelket belé

Közzétette:

Hirschler Richárd
A Gothár ügyről. Interjú a a Katona József Színház egyik vezető színésznőjével.

Kérdés: A névtelenség véd a várható pocskondiázásokkal szemben. Mit szólsz a Gothár-ügyhöz?
Válasz: Semmit.
K: Hogy hogy semmit, te sokszor forgattál vele, színpadon is rendezett…
V: És? Tudtuk, tudjuk, hogy ilyen.
K: Milyen?
V: Hogy szereti a nőket. Meg hogy időnként begerjed.
K: Ez mit jelent?
V: Hogy elkap valakit, megcsöcsörészi, és vagy kap egy fülest, vagy a sarokba lökjük, és ezzel vége a történetnek.
K: Veled is próbálkozott?
V: Persze. Egy forgatáson instruálásként magához húzott, egészen szorosan. Éreztem, hogy duzzad a nadrágja. Erősen átkarolt, persze ott volt a stáb is, mindenki látta. Elröhögtem magam, és azt mondtam, hogy „Péter, teljesen megőrültél? Mit akarsz itt, mindenki előtt?” És kibújtam a szorításából. Kicsit taszajtottam rajta, az operatőr is röhögött és azt mondta „pedig rajtatok voltam a kamerával, kár, hogy nem hagytad befejezni.” Gothár meg válaszolt „majd legközelebb”. Mindenki röhögött. Én meg jó hangosan mondtam neki, hogy „rajtad van a kangörcs?”
K: És ennyiben hagytad?
V: Miért? Mit kellett volna csinálnom?
K: Feljelenteni, hogy zaklatott.
V: És? Akkor mi van? Ugrott a filmszerepem, s a Gothár filmjében szerepelni rang. Még kis szerepben is. Mert én nagyon kis szerepet kaptam abban a filmben. Gothár kurva jó rendező. És ilyen a természete, ezt mindannyian tudjuk. Ha bejön neki, akkor nyert, ha pofán vágjuk, akkor elkussol. És nincs harag.
K: És van, hogy bejön neki?
V: Gondolom. A színház világa más, mint a normális élet. Gondolj bele, hogy egy kollégával kell minden este közvetlen testi kontaktusba kerülnöm, esetleg csókot szimulálni azzal, akit rühellek, netán izzadós és még a szája is büdös. A próbákról nem is beszélve. Három hétig, négy hétig naponta négy órát, a leizzadásig, ugyanazt a jelenetet végtelenszer ismételve, gyakran egy szál pendelyben, mert kurva meleg van a színpadon. És gondolj arra, hogy van amikor meztelenül, vagy félmeztelenül vagyunk. Én nő vagyok, azt mondják jó nő, na már nem annyira, de az voltam. És azt hiszed, egy szép fiútesttől mi nők, nem jövünk lázba? Nem kell ezt eltúlozni! Volt, amikor a szerepbeli csók igazi volt. Jó hosszú, és valódi nyelves puszi. De ezzel vége is volt. Én mentem haza a páromhoz, ő is ment az övéhez, nem esett erről több szó. A következő előadáson pedig mindketten nagyon ügyeltünk, hogy csak színpadi csók legyen.
K: Vagyis a rendező-színész viszonyban elfogadod, hogy a rendező visszaélhet a színésznő kiszolgáltatottságával?
V: A színész mindig, érted mindig ki van szolgáltatva a rendezőnek! A rendező az isten, s a próbák alatt, a forgatás alatt urunk és parancsolónk. Ha nem így lenne, nem lenne színház!
K: Ezt komolyan gondolod?
V: A legkomolyabban. A színész az csak agyag, amit a rendező megformál, de az még kevés, mert lelket is lehel belé. A legnagyobb színész is agyagmassza. És a próbákon, a rendező által válik ’figurává’, karakterré, hihető, a nézők által hitelesnek tartott figurává.
K: És ez mire jogosítja fel a rendezőt?
V: Rendezője válogatja. Vannak finom, halk úriemberek, akik ugyanúgy istenek a számunkra, és vannak vadállatok. Nem csak szexuális értelemben, hanem igazi vadállatok. Kíméletlenek, durvák, akik mindent a darabnak rendelnek alá. Megkínoznak! Hányszor zokogtam a próbák után hazafelé a kocsiban! És vannak a rutinos tehetségtelenek. Az unalmas középszerűek. Harminc éve vagyok a pályán és egy ismeretlen rendező első próbája után tudom, hogy milyen a pasi. Van, akit a vadállatiságával együtt mindannyian imádunk. És van, aki a halkságával, visszafogott értelmiségi magatartásával egy kalap szar. És ezt, ha nem is mondjuk ki, mindannyian érezzük. Nem kell megfogalmazni, nem kell róla beszélni, de mégis evidencia.
K: Nem ezt kérdeztem, hanem, hogy mire jogosítja fel a rendezőt a státusza?
V: Nem a státusza jogosítja fel, hanem a tehetsége! Értsd már meg, hogy mi akkor leszünk sikeresek, akkor leszünk, lehetünk nagyok, elismertek, ha egy nagyon tehetséges, nagyon erős rendezővel dolgozhatunk. Van olyan rendező, akinek egy főszerepért tíz hajléktalannal is lefeküdnék!
K: Gothár ilyen?
V: Ne provokálj! Gothár nagyon jó rendező. Ha egy színész csajjal erőszakoskodott, akkor annak a csajnak azonnal lépnie kellett volna. Érted? Azonnal! Mert meddig mehet el egy olyan értelmiségi, mint Gothár? Elkezdi fogdosni. Na és? Ráverek a kezére, ellököm, és mondok valami cifrát. Elmégy a picsába, te Gothár! És a történetnek vége. Nehogy már megerőszakoljon! El tudod képzelni milyen nehéz egy felnőtt nőt megerőszakolni? Csak akkor sikerülhet, ha leütöd és elveszíti az eszméletét. Hagyjuk ezeket a zárdaszövegeket, hogy egy évvel ezelőtt megfogta a seggemet!
K: Mégis az egész ország erről beszél, ezen szörnyülködik, Gothárnak meg a karrierjébe kerülhet, mint Marton Lacinak, Havasnak, Pavarottinak. És Gothár is elismerte, hogy valamit csinált és ezért bocsánatot is kért, és kapott.
V: Kurva pipás vagyok Sárosdi Lillára, most meg, hogy férjeura újra beleböfög, még pipásabb vagyok. Ne már, hogy tíz év után eszébe jusson, hogy a Marton Laci… Na ne! Figyelj! Nem mondom, hol volt, de nem lesz nehéz kitalálni. Ruszt Jóska próbált és éppen akkor jött a színházhoz egy fiatal, frissen végzett csajszi. Magas, sudár, nagyon csinos. Hogy Ruszt meleg, azt mindenki tudta, maga Ruszt is nyíltan vállalta. De azért volt affinitása a női bájak iránt is. Meredt szemekkel bámulta a csajt, az első színpadi próbán köpni-nyelni nem tudott, csak őt instruálta, fölugrott a nézőtérről, följött a színpadra és átölelte a csaj vállát, úgy állította be, szóval látszott, hogy fülig bele van esve. És akkor a szünetben, amikor egy kupacba gyűltünk, valaki megkérdezte: „Jóska, kéne neked a Juci?” A Juci persze kitalált név. És a Jóska elröhögte magát és azt mondta „soha többé nem kellenének a fiúk, ha a Jucival baszhatnék” így mondta, a legdurvábban, aztán folytatta „jó sokat, jó nagyokat”. Juci vihogott és csak annyit mondott „de Jóska!” És akkor az egész társulat, vagyis akik a darabban benne voltunk, kórusban kérleltük a Jucit, hogy hozzon már ennyi áldozatot, mi az neki, pár kóbor numera. De Juci hajthatatlan maradt, még el is pityeredett, mire mi befejeztük a kérlelését. Jóska meg maradt a fiúknál.
K: Azért ez nem azonos a Gothár-üggyel…
V: A Gothár ügy fel van fújva. Értem én, hogy mostanság divatba jött a régi sérelmeket feleleveníteni, de valamennyien mocskos ügynek tartottuk, amikor a Sárosdi előjött egy tíz éves történettel. És szemétségnek tartjuk, hogy ez a kolléga előjött az egy évvel korábbi Gothár-üggyel. Szaladt volna akkor a direktorhoz, azon frissiben. De egy évvel később … Ha egy főkönyvelő, vagy az IT manager megfogdossa a beosztottját, abból nem lesz újsághír, azon nem csámcsog az egész ország. A hülye nép azt hiszi, a tehetséges rendező nem emberből van, az mindenben ugyanolyan tökéletes, mint a művei. Hát nem így van. És a Katona elmehet az anyjába, hogy leveszi a műsorról Gothár darabját. Még csak az kellene, hogy a filmjeit is betitltanák! Ugyan olyan aljas dolog ez, mint amikor Borkaitól az olimpiai bajnokságért járó járadékot akarták okosjankók visszavonatni. Az jár neki! Azért ő megdolgozott. Olimpiai bajnok lett. Szerintem, ha börtönbe csukják, akkor is jár neki! És Gothár nem lett rosszabb rendező attól, hogy egy hülye picsa, egy év után följelenti.
K: Vagyis te nem értesz egyet azzal a kolleginával, aki Gothárt följelentette?
V: Maximálisan nem értek egyet. Azzal sem értek egyet, amit Gothár csinált, meg amit Marton Laci csinált, meg amit mindazok a rendezők csináltak, akiknek a neve nem került elő. Ez egy dolog. De mondtam, hogy egyrészt a zaklatás – hm, mi is az? – pillanatában, vagy közvetlenül utána tessék hangosan ordítani, direktorhoz rohanni, kollégákat mozgósítani, vagy tessék kussolni. Még mondok valamit befejezésül. Ha te tudnád hány színésznő dörgölődik az éppen a főnöke-rendezőhöz…? Ha te tudnád, hogy nem csak dörgölőznek, hanem bebújnak az ágyukba is, minden kényszer nélkül, sőt, önként és dalolva, abban a reményben, hogy jobb szerepet kapnak. De hidd el, hogy a kereskedelmi igazgató ágyába is bebújik az ügyintéző Mancika, csak azért, hogy kiküldjék Londonba vagy Berlinbe, hogy a diplomájával ne kelljen Budapesten adminisztrálnia. Nekünk, nőknek eszköz a nőségünk, a testünk, a mosolyunk. S ti, ócska hímek olcsón megvásárolhatók vagytok.
K: Köszönöm a beszélgetést, s külön köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólunk.
V: Mér? Nem ilyenek vagytok? Van egy kis hatalmatok, esetleg nem is olyan kicsi, és azonnal a farkatok után futtok. IT manager, szállítási igazgató vagy HR-főnök. Csak azokról maximum a konkrét munkahelyen terjed el, hogy, ha lefekszel vele, akkor megemelik a fizetésedet, vagy előléptetnek. A színház meg reflektorfényben van. Meg a filmipar is. Gothár is, Marton Laci is – isten nyugosztalja, sikerült megölni a sok metoo-snak – kiváló rendezők, Gothár talán jobb. S még ki mindenkiről fog kiderülni, hogy egy nő seggére csapott huszönöt évvel ezelőtt, s ez micsoda traumát okozott a kedves kolléginának, s azért lett szar színésznő, mert a traumát azóta sem heverte ki. Menjetek búsba ezzel a hülye szöveggel.
K: Még egyszer köszönöm az interjút.”