Nadeviszont

Közzétette:

Gaál Péter

Nadeviszont nem kellene Pokornit baszogatni. Csomó a kákán. Nincs ember hiba nélkül, ez pedig a Fideszben többszörösen igaz. A Fidesz – a mai Fidesz – hibára PREDESZTINÁL.
“Nem kellene benne maradnia.” Hát mit kellene csinálnia? Elölről kezdeni? Átpártolni? Lemondani, és eltűnni a süllyesztőben?
A legegyszerűbb az átpártolás megválaszolása. Tudják, mit csináltak a régi mongol kánok azokkal az árulókkal, akik – NEKIK – elárulták a kánjukat-királyukat-fejedelmüket? Azzal a kommentárral, hogy őket is ugyanúgy elárulná, ELTÖRETTÉK A GERINCÉT. Ami amúgy – képletesen – nem is volt neki. (Ez úgy történt, hogy a delikvenst fejtetőre állították, majd a sarkait a tarkójához hajlították.)
Persze nálunk az átpártolásoknak történelmi hagyománya van, ha csak ittlétünket nézzük a Kárpát-medencében, nagyjából Árpád fejedelem (gyula) óta. Kollektív és egyéni hagyománya. Vessenek egy futó pillantást a “kalandozásokra”, Géza fejedelemre, majd Istvánra, a fiára, Szapolyai Jánosra, a Gárdonyi és Arany megénekelte Török Bálintra, az erdélyi fejedelmekre Thököly Imréig, Zrínyi Péterre és Frangepán Ferencre, itt van aztán a Haza Bölcse, Deák Ferenc, Jókai Mór(ic), Horthy Miklós, a kommunistává lett nyilasok, a nyilassá lett kommunisták, a holokauszt lelkes támogatói, ötvenhat tömegei, nyolcvankilenc tömegei, a jövő tömegei, amely jövő már javában érik. Az ateistává lett deisták, deistává lett ateisták, békepapok, békétlen papok, a kereszténység (keresztény irgalmasság) egyéb árulóival laikustól kispapig, kispaptól püspökig, “nemzeti konzervatívvá” lett szocialisták, cionistává lett nácik, nácivá/fasisztává lett zsidók. Ha nem csak Kárpát-medencei létünket nézzük, akkor valószínűleg ameddig vissza tudjuk magunkat vezetni (ez a “magunkat” nem genetikai értelemben értendő, mert a mai magyar lakosságnak vér szerint már a honfoglaló magyarsághoz is vajmi kevés köze van). Ha élnének még besenyők, kazárok és bizánciak, sokat tudnának mesélni erről.
De hát nem élnek, szerencsénkre.
Minden tisztelet a kivételnek. Egyszer valakinek a konzekvens viselkedést is el kell kezdenie. Kádár János már idős volt, amikor – nem sokkal a halála előtt – egy ideológiai revideálásra irányuló kérdésre azt válaszolta: öreg vagyok én már ahhoz, hogy világnézetet váltsak. Mindent el kell kezdenie valakinek, ha változást akarunk. Amikor mi már letelepedtünk és felvettük a kereszténységet, a svédek, norvégok, dánok még evezős hajókkal járták a világ vizeit, a Valhöllbe jutást tervezgették, és leginkább fosztogatásból éltek. És most? Százhatvan évvel Barack Obama elnöksége előtt az Egyesült Államokban legális volt a rabszolgatartás. Huszonhét éve a Dél-Afrikai Köztársaságban még apartheid volt.
“Pokorni régóta parkolópályán van! Olyanon, mint ami felé Lázár Jánost is elindították, Rogánt is el fogják indítani, bár ő Lázárnál kevésbé veszélyesnek és – ez se kis szó – sokkal sarasabbnak, tehát jobban kézben tarthatónak tűnhet a pártvezetés szemében, Németh Szilárdot is, mert ő meg túl butának.” Hogy miképpen került Pokorni parkolópályára, részleteiben nem tudom, különösképpen nem is érdekel. Az egyik legtehetségesebb fideszes, mint szakember mindenképpen, e kontraszelektív közegben ez is sokat nyomhatott a latban. A Fidesz működésének alapja nem a tehetség, hanem a lojalitás.
Sőt, tehetik hozzá Önök. A tehetségben minden tehetségtelen pártfunkcionárius ellenérdekelt, élükön a TEHETSÉGES vezérrel, tudniillik így ő marad a siker egyetlen záloga, erős pozícióban. A Führerprinzipre épített rendszerek a tehetséget maximum a szükséggel egyenes arányban tűrik meg, ameddig a szükség fenn áll. Nem ragozom, vessenek egy pillantást a szovjet marsallok karrierjére, Tuhacsevszkijtól Zsukovig. Vagy nézzenek utána Lakeitel (“Lakáj”, alias Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel) tábornok és Joseph “Sepp” Dietrich SS-tábornok felemelkedésének, kontra Gerd von Rundstedt, Heinz Wilhelm Guderian, (a különben hithű náci!) Erwin Johannes Eugen Rommel és a többiek. (A második világháború végóráiban, amikor a vereség már a küszöbön ordított, Hitler túllépett a “szükség” fogalmán, és a világot – háziorvosa, Morell doktor drogjai hatására is – saját fantáziavilágával helyettesítette. A lojalitás azonban a legvégsőkig elsőrendű szempontja maradt.)
Nos, bizonyos szempontból Pokorni valóban parkolópályán van egy ideje – jó ideje, lassan húsz éve -, de azért az is eléggé frekventált pozíció, amit a hegyvidéken betölt. Jövedelmező pozíció, amire nyilván sokan ácsingóznának. Hogy ezt ő kihasználta-e, nem tudom, de bolond lett volna, ha nem használja ki. VALAHOGYAN minden fideszes polgármesternek vissza kell élnie a hatalmával, ha máshogy nem, kétes üzelmek elnézésével-támogatásával, mert ez a rendszer így van kitalálva.
De nem állítom, mert nem állíthatom. Találgatok, tudják. Annyira nem is érdekel. Mindegy, hogy ki követi el, ameddig a rendszer maga hajlamosít rá. NEM csak a Fidesz rendszere, hanem a jelenlegi pártrendszer, de ne menjünk bele.
Maradjunk Pokorninál.
Tökéletesen kiegyeznék, ha az egész Fidesz Pokornikból állna. Akkor ugyanis volna – némi – lehetőség a szakmaiságra. Így semmi, legfeljebb egy bizonyos – nem döntéshozói – szintig. Ha Pokorni mögött nem állna – egyelőre – a Fidesz, Pokorni nem volna polgármester. A nyilas nagypapa és kommunista kollaboráns papa már régen benne lehetett azokban a noteszekben, melyekben minden kompromittáló benne van. Képzelhetem, mennyire sajnálták, hogy kiderült. Most lehet más dolgok után nézni, kevés kétségem van felőle, hogy akadnak ilyenek (lásd az előbbi bekezdést), de azok mégse lehetnek egyenértékűek mondjuk Juhász Péter adatbázisával, és nem kavarnak fel olyan érzelmeket, mint emezek. És Pokorni notesze? Pokorni notesze (Lázár notesze, Rogán notesze, Pintér notesze, mint anno Simicska notesze) legfeljebb egy rangbéli rivális ellen játszhat, ha a Központ megengedi. Különben maga az életveszély, egyelőre. Hogy aztán mi lesz, a jövő titka.
Viszont ahhoz, hogy Pokorni polgármester maradhasson, másféle – politikai – engedményeket is kell(ett) tennie. Mikor merről fújt a szél, amit a Vezér a vitorlájába akart fogni. A Kapitány engedélye nélkül ott nincs vitorlabontás, se vitorlaforgatás. Írják a Turult ennek számlájára. És ha Pokorni is akarta? Hogy odavéssék a nyilas nagypapa nevét az áldozatok nevei mellé. Hát kérem, leszedette. Nem ő vésette oda. “De tudott róla!” Persze, hogy tudott. Tudhatott ő mindenről, legelsőbbül saját családjáról. Tudott arról az összes pártbéli illetékes kolléga is. AKKOR még ez volt a bizalom biztosítéka.
Nem csak azért nem szólhatott egy szót sem, mert nem akart (akart volna a fene az ő helyében, ebben az országban pláne, ahol gyenge oroszlánnak lenni egyenlő a halálos ítélettel), hanem mert NEM IS SZÓLHATOTT.
Most már gyengébb aduk vannak. Gyengébb a bizalom is. Egy lyukas garast nem adnék Pokorni következő jelöléséért, de még a ciklus kitöltéséért se sokat. Kevés a fóka, ellentétben az eszkimókkal.
Ez ilyen eszpresszó, énekelhetik Másik Jánossal.