Önként az önkényt

Közzétette:

Ágoston Hugó
Az utóbbi napokban Magyarországon az új nemzeti alaptanterv (NAT) és a neonáci nosztalgiába fulladó kitörés-napi rendezvények, Romániában az előrehozott választás terve és a kormány éjszakai futószalagon kiadott sürgősségi rendeletei keltettek élénkséget. Hogy ezeknek mi közük egymáshoz? Hát csak annyi, amennyi közük van a hatalommal való visszaéléshez, az önkényhez.
Az új magyar Nemzeti alaptanterv elkészültét kísérő rémhírek, sajnos, jórészt igazolódtak, s a NAT nem csak az ellenzék, de az érintettek – tanszemélyzet, diákok, szülők – ellenkezését is kiváltotta.
Ha már visszaélést említettünk, kezdjük a szabályozás rendeltetésével. „A Nemzeti alaptanterv fő funkciója a közoktatás tartalmának elvi, szemléleti megalapozása. Az iskolák önállóságát szem előtt tartva meghatározza a közoktatás általános céljait, a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban megvalósítandó fejlesztési feladatokat. A NAT tehát kulcskompetenciákat, kiemelt fejlesztési feladatokat és műveltségi területeket határoz meg.” (Wikipédia )
A kormány viszont elsősorban a tudatformálást, a hazafias nevelést, a keresztény-nemzeti értékek és jövőkép elmélyítését várja el az új NAT-tól, amelyek érdekében táboroztatási programot is kidolgoz tizenhat-tizennyolc éveseknek. Mindezeket látszólag nem lehet kifogásolni (bár nekem az olyasmi, mint a hazafias nevelés, a tudatformálás akaratlanul is pionír-koromat juttatja eszembe, ugye az arcélt megedzik), és a tanárközösségek, elsősorban az állami egyetemek irodalomtanszékei nem is explicite miattuk vonatnák vissza a NAT-ot , hanem mivel sérti az esélyegyenlőség elvét, nem segíti a tanárok munkáját, és szép számmal akadnak benne szakmai hibák is. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalom- és Kultúratudományi Bizottsága is „osztja az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete által jelzett aggályokat a NAT tartalmával, az általa képviselt szemléletmóddal, szövegkánonnal és bevezetésének időzítésével kapcsolatosan”, a Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint pedig akár a polgári engedetlenséget is bevethetik a tanárok az új NAT ellen.
Becsületére legyen mondva, az új magyar Nemzeti alaptanterv ellen tiltakozókkal a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalomtudományi Intézete is szolidaritást vállalt. De bírálat érte a NAT természettudományos szemléletét is. Végül hangsúlyozni kell, mielőtt még valaki is hazaárulózni kezdene, hogy már a Fodor Gábor oktatási minisztersége idején kiadott első, 1995-ös NAT-ban is hangsúlyosan jelentek meg a nemzeti értékek és érdekek.
A helyzet világos, hasonlít ahhoz, ami a Magyar Tudományos Akadémiával történt – félek, hogy a mostani polémia kimenetele is hasonlítani fog ahhoz, bár rendre új meg új iskolák, szakmai szervezetek állnak bele a NAT elleni tiltakozásba.

Kitörni, de miből?

Egy történelmi megemlékezés kapcsán is botrány robbant ki. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. február 11-én a Budai várnegyedben körülzárt német –magyar csapatok nyugati irányú támadást intéztek az összefüggő német arcvonal elérésére, végül a kitörés nem sikerült. Az idei évfordulón, illetve előtte két nappal, szombaton szélsőjobboldali szervezetek „Becsület napja” elnevezéssel emlékeztek meg az eseményről, mintegy ötszázan.
„Néhány résztvevő második világháborús magyar vagy német, illetve ezekre emlékeztető egyenruhát öltött, jelzéseket is beleértve, a hangszórókból korabeli katonadalok szóltak.” A megemlékezés ellen – ugyancsak mintegy ötszáz – antifasiszta tüntető tiltakozott. Ők dobolással, dudálással, sípolással a többi között a „nácik haza” és a „hazaárulók” rigmus skandálásával zavarták a beszédeket. (Magyar lapokból idéztem.)
Mindez nem szokatlan a demokratikus világban, a biztosítékot a kormánypárti tévécsatorna, a Hír TV verte ki, amely – mit tesz a hazafias tudat és érzület – a neonáci megemlékezésről „teljesen egyoldalúan számolt be”, „már-már negatív színben” tüntetve fel az antifasisztákat, a szélsőjobboldali esemény egyik fő szónokát, a szervező Légió Hungária vezetőjét szólaltatva meg mint „békés emlékezőt”. A Hír TV beszámolója nem csupán a náci terror áldozatainak emlékét sértette meg, de a médiatörvényt is.
Természetesen a reagálások, állásfoglalások nem késtek. A Tett és Védelem Alapítvány az eseményen használt önkényuralmi jelképek kapcsán feljelentést tett, közleményben figyelmeztetve, hogy „a magyar jog tiltja a horogkereszt használatát, ábrázolását, azt kizárólag ismeretterjesztő, tudományos vagy művészeti célból engedélyezi. Továbbá, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, vagy közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.”
Az ellenzék állásfoglalásra szólította fel az ügyben Orbán Viktort is, e sorok írásakor miniszterelnöki válaszról nem tudunk. Csodálkoznék, ha egyáltalán lenne reagálás.

Egy előre bejelentett előre hozott választás

A továbbiakban röviden érintenünk kell a Romániában történteket. Múlt heti jegyzetem óta a helyzet nem sokat tisztult. A közvélemény és a média szépen elvitatkozik a tömény hozzá nem értés jeleitől hemzsegő huszonöt sürgősségi rendeleten, az Alkotmánybíróság működésbe lépett, ugyanolyan jelzésekkel – de itt azért álljunk meg egy pillanatra.
2017 elején egyetlen éjszakai sürgősségi rendelet olyan tiltakozási hullámot váltott ki, ami az ellenzék vezetőjét börtönbe juttatta, a kormány munkáját – az államelnök hathatós hozzájárulásával – ellehetetlenítette, végül a szintén jól irányított európai parlamenti választások után, politikai manőverekkel kormányt buktatott. Emlékszünk még a #rezist-re, nemes harcára a „vörös pestis” önkénye és a sürgősségi kormányrendeletek ellen? A „békés tüntetőkre”, akik rendőrpisztolyt raboltak és a MUIE hazafias jelszóval, a korrupcióellenes harccal és a jogállamisággal a lobogójukon tiltakoztak a Sátán és műve ellen? Volt politikusunkra, aki Kolozsvárról gyalog jött el tüntetni? Basescu-Petrov magas értelmiségi talpnyalóira, akik Kövesiben találták meg új bálványukat, imádatuk tárgyát? A legújabb, legsikeresebb heccpárt náci szólamaira?
Most az Orban-kormány egyetlen éjszaka alatt huszonöt sürgősségi rendeletet gyöngyözött ki! És egy tiltakozó szó sem hangzik el a jobboldali „civil társadalom” soraiból a kormány ellen! Ez az önkényesség elfogadható?
Ezzel szemben áll az egészségügy privatizálásának kísérlete és más merényletek a kiszolgáltatottak ellen, az összevissza duma – és főleg egy államfő, aki a csúfosan megbukott miniszterelnökét nevezi újra kormányfőnek, a kókler balekot, aki bizalmat kér az új kormánya számára, miközben a saját pártját arra szólítja fel, hogy ne szavazza meg. Hát normális maga? – kérdezte Prücsök Az ellopott futárban. (Ezekben a percekben folyik az „új” kormány bemutatása a nullára vett parlament magas színe előtt…)
Ha az elnök feloszlatja a törvényhozást, még a kiskutya is kampányolni fog, senki sem fog kormányozni – akkor láss majd instabilitást! Már csak a gazdasági válság és az influenzajárvány hiányzik, meg egy-két migráns pék… Így megy ez, amikor a hatalom fő célja a vagyonszerzés, de még főbb célja a teljhatalom minden áron.
De az is meglehet, hogy nem lesznek előre hozott választások! Kelemen Hunor, aki különben valamiért nagyon megkedvelte az „anticsipátok” ötletét, pontosan fogalmaz: „Mi előrehozott választást szeretnénk, de csak a törvényesség keretein belül! A múlt héten elfogadott sürgősségi kormányrendelet burkoltan megváltoztatja a parlamenti választási rendszert, hiszen lehetővé tenné, hogy bárki bármilyen megyei listára szavazhasson – függetlenül attól, hogy hova szól a személyi igazolványa. (…) A sürgősségi kormányrendelet ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy az előrehozott választást egy napon lehessen megszervezni az önkormányzati választással. Erről pedig az Alkotmánybíróság többször is kimondta, hogy alkotmányellenes.”

Quo vadis, RMDSZ?

Az RMDSZ ebben a tragikomikus helyzetben két dolgot remekül tesz. Egyrészt a szövetségi elnök megszólalásai, állásfoglalásai racionálisak, helyesek, akárcsak a tévékbe meghívott magyar képviselők, szenátorok hozzászólásai – ennek is köszönhetően lassan elfogadott általános véleménnyé válik, hogy az RMDSZ nem csupán a legkomolyabb romániai párt, hanem az egyedüli érett, szavatartó alakulat a politikai palettán; fontos kiemelni, hogy az RMDSZ szövetségi elnökei harminc éven át mindvégig tiltakoztak a játékszabályok megváltoztatása ellen játék közben.
Másrészt az RMDSZ sorra jelenti be törvénykezdeményezéseinek sikereit, azokét is, amelyek az általános közjót szolgálják, s azokét is, amelyek magyar közösségünk jogainak szereznek érvényt. Ha van igazság – és közben nem tesz durván keresztbe nekünk valaki –, akkor mindezek tényleg előnyt jelenthetnek a választásokon, akár előre hozza azokat a sors szeszélye, akár nem.


Utóirat február 13-án

Hetvenöt éve ezen a napon szabadították fel a szovjet csapatok a fasiszta megszállás alól Budapestet, illetve ezen a napon ért véget a hadművelet. Ugyanezen a napon – és a következőn – történt a világtörténelem kirívó aljasságainak egyike, minden idők legnagyobb „hagyományos” bombatámadása: a szövetségesek (pontosabban Nagy-Britannia és az USA, anélkül, hogy a Szovjetunióval egyeztettek volna) megsemmisítették Drezdát, kétszázezer ember halálát okozva.

Kép: Kaján Tibor grafikája