Valentine

Közzétette:

Parászka Boróka

Bálint napján beültem egy taxiba, mert elromlott az autóm – a szerelő lakonikusan megjegyezte, a piros járművek, mert női autók, többször elromlanak. Kellemes meglepetésként ért, hogy a taxisofőr: nő volt!
Egy nő! – örvendeztem, hasít az emancipáció. Az ötvenes, vastagon, de bizonytalan vonalakkal kifestett taxisnő autója tele volt szétszóródott cigarettákkal. Több megkezdett doboz is hányódott a szélvédőn, a kesztyűtartóban meg a pohártartóban. Ha nincs utasa, azonnal kiszáll dohányozni.
Most viszont nem dohányzott, de nem is örvendezett nekem, női utasnak. Hanem végig beszélt, amíg együtt utaztunk. Azt se hallotta meg, csak harmadjára, hova akarok menni. A válását bonyolította telefonon egy bizonyos Ionellel.
Ionel is kiabált, az anyós ülésen is pontosan hallottam, mint mond a nő fülhallgatós telefonjába. A taxis sírt, kiabált, átkozódott és a tenyerével törölgette az orrát. Nem állt meg a megadott házszámnál, pedig gyengéden bökdöstem, meg integettem. Kiszállásnál mondtam neki, hogy boldogabb Bálint napot, akkor viszont elmosolyodott.
Aztán átfordult a kettős záróvonalon, és csikorgó kerekekkel elszáguldott.

Kép: Valentine, 1901