Karantén a műteremben

Közzétette:

Balkay László

Én már korábban visszavonultam váci műtermi magányomba.
Körbevesz néhány élőlény, malac, cica, kutya, nyuszka, egy jappán kakas /így két pével/ meg néha a tanítványom.
A szomszédaim drága emberek, beadtak egy kis elemózsiát. Reggelente azért segítek Csaba barátom birtokán,vásárolok, aztán irány haza. Nincs film, nincs színház, nincs felkérés.A festményem egyedül lóg a kiürült Madách Műv.Ház falán…
Szóval még évekkel ezelőtt ezt az életmódot választottam. Nem kell ide járvány. Szeretek egyedül lenni. Nem magányosan! Dolgozom egy könyvön és átértékelem az életem. Hogy is írtuk anno a bátyámmal közösen megjelent irodalmi lemezünk előszavában, George Harrisont idézve? Létezni tanulunk és ennyi az egész.
Ma a vihar által szétzilált kertet hoztam helyre. Kiseprem az úszómedencét. És… a naptárra ránézve látom a sok elmaradt lehetőséget. Nézem kollégáimat a tévében. Otthon vannak ők is. Egy ideig még megy az önámítás, hogy dejó, csinálunk online showt. De meddig? Este hétkor azért csak megmozdul valami legbelül, hogy színpadra kéne lépni…

Illusztráció Balkay László Krúdy fantázia,avagy mit csináljunk