Két világ

Közzétette:

Kaltenbach Jenő
> Erősen próbálok ügyelni arra, hogy ne legyek elfogult se pro se kontra, mert az igazság mindig fontos, de szorult helyzetben, amikor az esetleges hiba helyrehozhatatlan kárt okozhat, még inkább.
Ha úgy tetszik, legalábbis virtuálisan, két világ vesz körül. Közvetlenül, és fizikailag a hely ahol lakom, ahol születtem, felnőttem, élek, azaz a hazám, Magyarország. Közvetve, virtuálisan és sok ismerősön keresztül pedig Németország, amelynek a nyelvében otthon vagyok, amelynek a közéletét követem.
Megpróbálok tárgyilagos maradni és kerülni a túlzásokat. Remélem sikerül, de az ottani vitáknak, a történéseket a hangvételt, a viták hangulatát, tárgyilagosságát, az igazsághoz való viszonyát illetően alig van köze az ittenihez.
Nem akarnám idealizálni azt, amit onnan hallok, látok, de az a benyomásom, hogy egész másról szól a közélet, a politika mint nálunk. Természetesen ott sincs mindenben béke, de a politikai küzdelem nem hidegháború.
Ha jól emlékszem egyetlen ellenzéki párt sem szokta a hatalmon lévőket, szemérmetlen lopással, sikkasztással, notórius hazudozással vádolni (még a Fideszre némileg hasonlító AfD sem), és arról sem tudok, hogy a járványt az ottani kormány a maga leválthatatlanságára, az ellenzék megsemmisítésáre használta volna.
Arról már nem is beszélve, hogy a járvány okozta gazdasági károk áldozatainak megsegítése a leginkább érintetteket szolgálja, és nem oligarchák zsebébe vándorol.
Ott elképzelhetetlen, hogy a kormányfő, felelős politikus, konkrét kérdésre, válasz helyett, rendszeresen cinikus, gúnyolódással reagál.
Ez nem azért van, mert ők “különleges anyagból” vannak, hanem azért mert az ottani választó ennek ellenkezőjét nem tűrné.
Ha mindehhez képest azt látom, amit az itteni politika kiad magából, akkor nehezemre esik megérteni, hogyan tartozhatunk ugyanahhoz az európai integrációhoz.
Egyáltalán hogyan hívhatjuk ezt a hazug, kocsmai színvonalú, primítiv civakodást, a közvagyon fosztogatását, a mindennapos hazudozást politikának. Komolyan azt hisszük, ezt a körülöttünk lévő világ nem látja?
Miért nincs bennünk annyi önbecsülés, hogy olyan közéletet teremtsünk, amely megérdemli ezt az elnevezést?
Remélem nem tévedtem túl nagyot.