Antall

Közzétette:

Fekete-Győr András
> Gondolataim Antall József kormánya megalakulásának 30. évfordulója alkalmával
Ha van valami, amit sajnálok abban, hogy éppen egy éves voltam a rendszerváltáskor, az az, hogy nem találkoztam Antall Józseffel.
Ezért csak visszaemlékezők által, tehát közvetett forrásból ismerhettem meg. Tőlük tudom, amit tudok, sok személyes beszélgetésből és még több olvasmányélményből.
Úriember volt, akkor is, amikor 1956 őszén a huszonéves fiatal számára szinte beláthatatlan távolságra került az, hogy Magyarország visszakerül jogos helyére, és ismét a nyugati nemzetek fontos tagja lesz, és úriember maradt akkor is, amikor hatalma teljében volt. Nem váltogatta a hitét aszerint, hol kerül nagyobb mozgástér az általa vezetett közösségnek.
Különbséget tudott tenni ellenfél és ellenség között. A demokratikus szabályokat mindennél jobban tisztelte, ellenfeleit meggyőzni és nem legyőzni akarta. Segítségére ebben műveltsége és vitastílusa volt. Nem a megosztást, hanem az összetartást érezte feladatának, nem egymás ellen hergelte nemzettársait, hanem egyesíteni igyekezett őket.
Antall József olyan politikus volt, akinek nem kellett különséget tenni aközött, amit mondott és aközött, amit cselekedett. Egy szinte legyőzhetetlen diktatúrában tudott szuverén maradni, és egy vészterhes időben vezette az országot – megfelelő tapasztalat és a szükséges erőforrások nélkül.
Szolgálni akart, nem pedig szerezni. Erről így beszélt: „Én egyet mondhatok: nincsenek semmiféle személyes karriercéljaim. Én szolgálok. Addig, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom, és a magyar nemzet igényli.”
A jobboldali, konzervatív és keresztény értékeket talán ő képviselte leginkább az új Magyar Köztársaság korában. Nehezen értené meg, ha látná, ma kik és mire használják e számára szent fogalmakat.