Bodor Pál emlékére

Közzétette:

Gergely Tamás

“Mi…”, kezdte, de már az első szónál megállt.

“Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. “Kinek a nevében beszélek, azaz kihez?”

“Már nem is értik; a ‘mi’ divatjamúlt; egymás ellen harcolnak; kik ezek?”

“Mi építettünk”, gondolja. Meg azt is: hogy a történelem olyan, mint egy kerék. Ami “van”, abból lesz a “volt”, s a “vanvolt” elfordul.

Letűnik.

Más lesz az igazság.

Lefele néz, a földbe üzen: “Ugye, így igaz, Géza?”

Címkép: Halász Géza mozgója