Oj, bednije

Közzétette:

Gaál Péter
> Csak akkor nézek tévét, amikor nem alszom otthon. Most például egy üdülőben Zamárdiban. Oda nem viszek laptopot – a meneteket nem díjazná, meg én sem -, hála Istennek, telefonon meg nem irkálok. Volt pár csatorna, kiszúrtam a Duna tévét, mert miért ne, máskor nem hallgatok NER-es szövegeket, kell ez is néha.

Mi lenne velünk excrementum nélkül? Hát lenne más excrementum, bólogat az Olvasó, és hát hogyne lenne. Egy momentumos éppen olyan jól tudja forgatni a szemeit, mint egy fideszes. Ha belejön, még jobban fogja tudni forgatni, mert alapból még technokratább, ami nem technokráciának, hanem semlegességnek és korrektségnek jön majd le, megfelelő tálalással, de annak ők is mesterei lesznek, ha be nem darálják őket addig.

Menedék lesz volt fideszeseknek, szintén majd, mert a nemzet megbékél önmagával, összejön szezon a fazonnal, megvalósul az örök béke és záloga, a perpetuum mobile, amivel a gazdasági csodától a közönséges egyéb csodáig minden a miénk lesz. Gulyás Gergely simán átigazol, Kósa addigra százhúsz esztendős édesanyja áttér aranyborjak tenyésztésére, Németh Szilárd vegán lesz és fogyókúrába kezd, Áder már kifogta az aranyhalat, ki van még? Varga Judit minden nap koncertezik egy balkonról, mert természetesen rendkívüli állapot akkor is lesz, rendkívüli jogrenddel és kijárási tilalommal, Müller Cecilia visszamegy háziorvosnak, és így tovább. Egyebekben a helyzet változatlan marad, csak Mészárost fogják másképp hívni, és nem egy lesz belőle.

Nos, a tévében Székelyföldről volt szó, egy – szerintem unitárius – lelkésszel a főszerepben. Volt ott lovas megemlékezés, néptánc népruhában, és gyurcsányozás, mert az mindennek a sava-borsa. Az az ominózus népszavazás, amikor, de hisz tudják. És itt volt ez a jó ember, aki TÉNYLEG sírt, mikor visszagondolt rá. Őszintén sírt, és én egyetlen percig nem kételkedtem az őszinteségében, tökéletesen átéreztem, amit ő is átérezhetett akkor és annak előtte. Volt egy mondata, amit – szerintem – a szájába adtak, mert ember úgy nem beszél, felzaklatott állapotban pláne nem, hogy “a Fidesz-KDNP kormány…”, de hát Istenem. És amit még éreztem, az a SAJNÁLAT volt. Az az érzés, amikor egy megvezetett embertömeget lát az ember, egyetlen emberben összesűrűsödve. Egyetlen, hívő emberben.

A templomából kijövő éltesebb asszonyságok, a lovagló és táncoló fiatalok olyanok voltak, amilyenek, de ő nem. Megkoronázása előbbieknek a fideszes holdudvar megjelenése volt, élén Stefka mesterrel. És akkor az embernek eszébe jutott Nietzsche Zarathustrája, abból is az a most pontatlanul idézett mondat, hogy “ami az én számból igazság, az a te szádból hazugság”. Oj, bednije, oj, bednije, (ó szegénykém, ó szegénykém) mondaná az orosz.

Címkép: TV az üdülőben anno