A Népszava a milliárdos Orbán-családról

Ezúttal inkább arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a mai napon, amikor az egész hazai sajtó boldogan rágja a semmire sem jó képviselői vagyonbevallások gumicsontját, a Népszava egy olyan címlaptörténettel jelent meg, amely precízen összerakja – cégnevekkel, bevétel- és osztalék-adatokkal, a Simicska Lajos nevű stróman kiválásának következményeit is bemutatva -, hogyan vált szép csöndben multimilliárdossá az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktor családja a miniszterelnök 2010 óta tartó országlása alatt.

hatogás, hetegés

Új kór terjed a lakájsajtóban: a “-HAT, -HET” híradás. Egy csokorra valót kigyűjtöttem:
– Új útvonalakon jöHETnek a migránsok
– Bevándorlásellenes áttörés jöHET az EP-választáson
– Könnyen leHET, hogy több mint 230 ezer dzsihadista is készenlétben áll, hogy nézeteiknek erőszakos úton szerezzenek érvényt. 
– Óriási béremelések jöHETnek 2019-ben is
– Jó hírt kapHATnak az egykori devizahitelesek
– A volt MSZP-elnök a Kanári-szigetekre költözHETett
– 2019-ben is megleHET a két számjegyű keresetfelzárkózás.

Tények helyett feltételezések. Van még valaki, aki hitelt ad nekik?

Vágó István

A láthatatlan szájkosár

„A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJNÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI” Ez egy blog szerkesztői megjegyzése az épp felrakott cikk előtt. Nem pénzt, támogatót kér, rezignáltan közli: lehet, hogy nincs tovább. Hogy eljöhet a pillanat, amikor lehúzzák a redőnyt és kiteszik a táblát: ennyi volt. És akkor blogvilág szegényebb lesz egy „megnevezéssel”. Sebaj, e hazában példás a sajtószabadság. Erős vár a Tábor, hányhatja falára a borsót napestig, kinek nincs jobb dolga. Eltáthatják a szájukat a brüsszeli kerepelők: a neten ki-ki azt nyomat, amit akar. Ja, hogy nyomtatásban, ahol ugye a zsebbe kéne nyúlni, nem úgy megy, hát Istenem. Nem kommunizmus van itt, hanem kapitalizmus, és annak a szabályai már csak ilyenek.

A múlt elkezdődött…

Serény Péter
„Már majdnem ott vagyunk.” (Orbán Viktor) – Az idézet egyedi, de a jelenség nem az. Mindegy, kinek a szövegéből emelem ki ezt a pár mondatot, és az is közömbös, hogy az illető, személy szerint kinek a véleményét jeleníti meg. Előbb az a pár mondat: „Az asztal másik oldalán sosem személyek, hanem a pártállam ül. Ez egy orosz mintára működő, jól felépített hierarchikus rendszer. Nem véletlenül kedvelik annyira az előző pártállam tégláit és propagandistáit. Megvannak az embereik…” és jön a részletezés. A leírás, vélem, pontos. Csak a minta: ez az, ami miatt felkapom a fejem. Nem, mintha az orosz (korábban pedig a szovjet), vagy az említett magyar előző pártállam ne volna hivatkozási lehetőség. De, mostanában az 1930-as és 1940-es évek honi sajtóját böngészve, olykor bizonyos tudósítás-keltezések helyére keresve, felötlik bennem, hogy akad itt még hivatkozási, hasonlítási lehetőség bőven.

Leopárdok

Franz Kafkának az „oktávfüzetekben” található egyik aforizmája arról számol be, hogy valamikor leopárdok törtek a templomba, és az áldozati korsókat mind kiitták, majd annyiszor ismételték ezt meg, hogy végül mindenki természetesnek vette, és lassan a szertartás részévé vált.
Kafka aforizmájában korántsem a dühöngő leopárdok hatnak nyugtalanítólag és nyomasztólag, hanem valami egészen más: mégpedig az, hogy a vadak többször ismétlődő barbár tette egyszeriben természetessé lesz, és a szertartás részévé válik. 
“A humán tudományok hasznáról” címmel megjelent az MTA honlapján egy amúgy abszolút tisztességes, egyben abszolút naiv írás, amely részben védekezik, részben magyarázkodik, részben megkísérli megértetni a kormányzati tényezőkkel, miért nélkülözhetetlenek a humán tudományok. Megértetni a leopárdokkal?
Gábor György

Magyar Nemzet lesz a Fidesz pártlapja

A Magyar Idők szombati számának 8. oldalán egy rövid közleményben tudatták, hogy a napilap nevet vált, február 6-tól Magyar Nemzet néven fog megjelenni – írja a Hvg.hu. A kiadó szerint a névváltoztatás nem érinti a lap tartalmát, a szerkesztőség irányvonalát a formátumát, az árát és a kiadó is változatlanul a Magyar Idők Kiadó Kft. lesz.
A Magyar Idők első száma 2015 szeptemberében jelent meg, a lap a Napi Gazdaságból alakult át közéleti napilappá. A lap kiadója az a Liszkay Gábor volt, aki 2015. február 6-án, a G-napként elhíresült napon hagyta el a Magyar Nemzetet, lelkiismereti okokra hivatkozva, miután kiéleződött a konfliktus Orbán Viktor miniszterelnök és Simicska Lajos, a Magyar Nemzet tulajdonosa között. Ekkor a Magyar Nemzet irányt váltott, kormánypártiból kormánykritikus lett. A lapot és a hozzá tartozó internetes oldalt Simicska a 2018-as parlamenti választások után zárta be.
Anno: így búcsúzott az igazi Magyar Nemzet

Most a Posta Soros

Nem nagy ügy, csak megint szintet lépett a rendszert, kicsit, de fontosat. Már a szocializmus utolsó időszakában (86 után) is ritkán fordult elő, hogy állami vállalatok tolták volna a nép arcába az állampárt politikai üzeneteit. Most meg azt válaszolja a MAGYAR POSTA a 24.hu kérdéseire (bevezetik-e a túlóratörvény szerinti túlórákat, mennyit keres egy kézbesítő stb.): „Társaságunk nem kíván részt venni Soros európai parlamenti választási politikai kampányában.” (up)