Fociszerű életünk

Pokorny Zsófia Csepelyi Adrienn: Belemenés című könyvéről

Csepelyi Adrienn önéletrajzi indíttatású kötete elsőre talán elriaszthat sokakat, gondolván: ez is csupán újabb sportkönyv, ráadásul a napjainkban igencsak vitatott látványsportról. Azonban nem átlagos focikönyv ez, lényegesen több, és az önreflexív történeteken keresztül valójában azt mutatja be, hogy mit is jelent a szenvedély. A rajongás, a focidrukkerség kezdetben csak a vidéki lányt magával ragadó hobbi. Ám ahogyan az általában lenni szokott, megtörténik a belemenés, amikor a sport szeretetével töltött délutánok és napok már sokkal többet jelentenek. Kapaszkodót, ami segíteni képes az embernek, hogy átlendüljön minden nehézségen, magányosságon és hétköznapi borzalmakon.

Fellobbanás

Bedő J. István
Hanif Kureishi ismertsége hazánkban nem túl széles vagy mély (mindössze két könyve jelent meg magyarul), holott az ő regényéből készült Az én szép kis mosodám (1985), és 2008-ban a londoni Times rávette az 50 legnagyobb (háború utáni) brit író listájára.

A Hatszín Teátrumban bemutatott Vénusz egyike Kureishi nagy sikereinek – ebből ugyanis Oscar-jelölt (meg csaknem két tucat egyéb jelölést is besöprő) film is készült. A Vénusszal nem lehet mellényúlni. És a bemutató is ezt igazolta. A csaknem kétórás darab tiszta játékidőben épp egy filmnyit tesz ki, és el is lehet hinni neki, hogy vígjáték, pedig épp elég konfliktus és borús fordulat akad benne. Mégis mennyivel hitelesebb a mostanában feltünedező „vérbő fekete komédiáknál”.

Pintér Béla újabb drámái

Tóth Zsuzsanna
Nem könnyű határvonalakat húzni, hol kezdődik az „igazi” irodalom, az „igazi” dráma. (Nem feltétlenül kell – szerencsére.) Jelen esetben egyetlen dolog bizonyos, hogy Pintér Béla újabb drámái nem nagyon illenek bele semmiféle kánonba. Mert ha vannak is műfaji szabályok, az ő írásai (csakúgy, mint előadásai) azokat erősen szétfeszítik, módosítják. Mondhatjuk, lerúgja magáról a hámot. De kell-e hám?

Kell nekünk József Attila?

Asperján György
Már abban sem vagyok biztos, hogy szükség van még itt József Attilára. Sok tekintetben nem illik bele a képbe: proli gyerek volt, lelences, ferencvárosi nyomorgó, élete végéig kegyelemkenyéren élő, a költészet bolondja, vagyis hasznos munkát nem végző, úri lányok bugyija után ácsingozó, ideggyenge, s végül öngyilkos. Kinek kell ő? Mit lehet róla elmondani és tanítani? Hogy nyomorgott? Nem trendi. Házalt a könyveivel? Megalázkodó senki. Írt jó verseket is? De miről? A szabadság már megvalósult, ugye, nem kell feleslegesen ácsingózni utána, és aki mégis megteszi, annak a szar is izetlen, és nem is tudni, hogy tulajdonképpen mira gondol a szabadság ürügyén. Akinek itt helye van, az érzi a szabadságot, s nem óhajtja, főként nem követeli. Szóval az ágrólszakadt poéta egyben naplopó is. Egy konszolodált világban csak a hajléktalanság státusára pályázhat. A hajléktalanok pedig fekélyt jelentenek ennek a tiszta lelkű nemzetnek a testén és a lelkén. Nézze csak kényelmesen a Dunát ott a Parlament közelében, és örüljön, ha süt rá a nap. Sose volt hazája, nem véletlen, hogy a komcsikhoz dörgölődött. Elengedjük, gondoljon csak nyugodtan a mosónő jó édes anyukájára. Halhatatlanság? Ugyan! Ahhoz érdem is kell. Bocsássunk meg azoknak, akik hóbortosan még mindig ezt a skizofrén senkiházit ajnározzák.

“Velencei” karnevál lesz Szentendrén

A velencei mintára karnevál lesz ezen a hétvégén Szentendrén. Maskarások lepik el az óváros utcáit és sokféle programon szórakozhatnak kicsik és nagyok. Amatőr csapatunk is a “porondra lép” csatlakozik a rendezvényhez. Programunk szerint régi szamárhegyi receptekből készített farsangi fánkokat sütünk szombat délután a városi vendégházban (Fő tér 12. Dimcsics-ház) Kóstolóra ide várjuk az érdeklődőket! Különösen az autentikus ízek kedvelőit. Lesz itt többféle ustipci, Fritule, Orancini sőt még Bomboloni is. S bár anno a régi Szentendrén nem volt ilyen hangulatos olasz nevük ezeknek, mert a Bombolonit Bobicinek, az Orancinit Marelicásnak mondták nagyanyáink vagy csak egyszerűen ustipcinek, azaz olajban sütött tésztának. Sokféle program várja a farsangolni vágyókat. (B.Gy.)

BJI nagyon kemény darabot látott és nagyon ajánlja

Bedő J. István

Hasssztaqva! Csak ennyit bírtam kinyögni Kerékgyártó István Hurok című új darabjának bemutatója után (meg persze letudva a megérdemelt három perces dísztapsot).

Hitelesen mocskos szájú, nagyon magyar történet ez (az előélete elolvasható itt), és nem csoda, hogy több színház is fázott tőle. Ők is a piacról élnek, és ha ezt egy kormánytag vagy hasonló megnézi (ne adj’Isten akár csak részben magára is ismer, miért ne ismerhetne), ugrik az állami támogatás – vagy bárminek hívják. Netán még az adóhivatal is ellátogat, és nem lenne csoda, ha az is szurkálva érezné magát – holott adózásról aztán tényleg nem esik szó az előadásban. Esik viszont korrupcióról, sikkasztásról, zsarolhatóságról és zsarolásról. Fizikai, érzelmi, testi, lelki, ami csak a csövön kifér.