Fociszerű életünk

Pokorny Zsófia Csepelyi Adrienn: Belemenés című könyvéről

Csepelyi Adrienn önéletrajzi indíttatású kötete elsőre talán elriaszthat sokakat, gondolván: ez is csupán újabb sportkönyv, ráadásul a napjainkban igencsak vitatott látványsportról. Azonban nem átlagos focikönyv ez, lényegesen több, és az önreflexív történeteken keresztül valójában azt mutatja be, hogy mit is jelent a szenvedély. A rajongás, a focidrukkerség kezdetben csak a vidéki lányt magával ragadó hobbi. Ám ahogyan az általában lenni szokott, megtörténik a belemenés, amikor a sport szeretetével töltött délutánok és napok már sokkal többet jelentenek. Kapaszkodót, ami segíteni képes az embernek, hogy átlendüljön minden nehézségen, magányosságon és hétköznapi borzalmakon.

Hamiskártyás

Gaál Péter
A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
– Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:
– Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
– Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
– Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni – hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

(Anthony de Mello)

Kép: Caravaggio

Öregség

Gaál Péter
Nem igaz, hogy ha az emberek megöregszenek, már nem kergetik az álmaikat, hiszen épp attól öregszenek meg ha már nem kergetik az álmaikat. (Gabriel Garcia Marqueznek tulajdonított idézet)

Igen, de. Általában ott van az a fránya “de”. Például amikor azt írja valaki, hogy “aki azt mondja, mindent lehet, próbálja kimondani a ‘p’ betűt csukott szájjal”. A “lehet”, “kell”, “szabad” szavak csak az értelmezhetőségük FELÉT képviselik, ugyanis mindegyikük kizárólag a “ha” szócskával érvényes. Tehát nem az a helyes megközelítés, hogy így és így meg lehet-e tenni valamit, ha a “lehet” szót akarjuk cáfolni, hanem az, hogy HOGYAN lehet megtenni. VALAHOGYAN ugyanis mindent meg lehet tenni.

Közvéleménykutatás

Gaál Péter

– Kellene ide valami ütős anyag, Pomócsi elvtárs.
– Mire gondolt, főszerkesztő úr?
– Nézzük csak. A vérfarkas megvolt, a tűzvész is. Amerikában lassan lecseng az ítéletidő, erről több bőrt már nem lehet lehúzni. A tizenkét kutya elől menekülő asszony is megvolt, Mezei elvtárs tökéletesen megírta, hehe, széttépték, pedig csak a fejbőrét csócsálták meg,

Dongó

Varga Zoltán
Azon, hogy bevándorláspárti, kontra bevándorlásellenes, meg azon, hogy Soros, ugorjunk. 
Nagyot. 
Mert ez nyilvánvalóan ostobaság, hazugság, ócska, gázos, lejárt szavatosságú politikai termék. A kitalálója is megmondta. Olyan cucc, amit ugyan a kutya nem akart, de mégis ezt vesszük-nyaljuk be. 
Vagy kétszázmilliárdért… Vagy többért. 
Az elején azért, mert Arthur Jay Finkelstein, politikai tanácsadó – valójában maga az ördög, – kíváncsi volt milyen a pokol, aminek a legmélyebb bugyraiban ma már a sátánnal keveri a kását, ezért rövidke földi látogatása alatt, megteremtette ezt itt, Orbán országában. 

A Népszava a milliárdos Orbán-családról

Ezúttal inkább arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a mai napon, amikor az egész hazai sajtó boldogan rágja a semmire sem jó képviselői vagyonbevallások gumicsontját, a Népszava egy olyan címlaptörténettel jelent meg, amely precízen összerakja – cégnevekkel, bevétel- és osztalék-adatokkal, a Simicska Lajos nevű stróman kiválásának következményeit is bemutatva -, hogyan vált szép csöndben multimilliárdossá az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktor családja a miniszterelnök 2010 óta tartó országlása alatt.