Azt hitted sajtószabadság-múzeum?

Serény Péter

Pedig stílusos lett volna… A megfojtott Népszabadság nemrég még Bécsi úti otthonába. De hát minden tökéletesen a helyén van. Sőt így van igazán a helyén. Ki más is költözhetett volna most ebbe az óbudai irodaházba, ha nem a Népszabadság elzálogosított márka- és lapnevéért felvett bankhitelből felvásárolt nagy megyei napilap-család ún. alapítványba menekített mamutja? Én, például, köszönöm a hvg-nek az  emlékeztetőt. Hátha valaki már elfelejtette, hogyan is esett meg az a nevezetes magyar újsághalál. Jó alkalom, hogy egy új, ráadásul nem véletlen beköltöző otthon-avatójára felelevenítsük az előző lakó kitelepítésének, mi több: kivégzésének és neve remélt eltörlésének történetét.

Européerek

Hahn Endre
Mindig is kétkedéssel figyeltem, amikor ellenzéki ismerőseim, köztük mértékadó, véleményirányító emberek fitymálták az európai politikusokat, kétségbevonva közép-európai tájékozottságukat, helyismeretüket, politikai érzéküket. Némelyek például az elmúlt napokban szinte már lehülyézték Webert, amikor bejelentette, hogy “Bajorország beszáll a CEU finanszírozásába”. “Mintha a CEU-nak anyagi támogatásra volna szüksége” – gúnyolódtak. De ez csak egy példa, a jelenség általános, a tegnapi tárgyalások is azt a látszatot erősítették azok szemében, akik ezt akarták látni, hogy Weber – aki ebben az összefüggésben a nyugati politikát testesíti meg – inkompetens fajankó.
Szerintem érdemes másik szemüveget fölvenni. A fejlemények inkább azt igazolják, hogy az európai politika csatamezején kiválasztódott, harcedzett, céltudatos, minden hájjal megkent figurákat egyáltalán nem kell félteni, pláne lenézni. Nagyon is tudják, mit csinálnak – persze az sem mindegy, hogy mit diktálnak az érdeke.

Kép OV és Weber

A Nagy tengely

Gábor György
Nevet szerzett magának, amikor Nagy Imrének megadta a végtisztességet. Hazudott ott is, alakoskodott, konjunktúralovagként kihasználta a nagy lehetőséget, de legalább elbúcsúztatta azt, akit szimbolikusnak szánt módon, aljasul kivégeztek, s aki három évtizeden át jelképévé vált a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 
Most, majdnem három évtizeddel később, szimbolikusnak szánt módon, aljasul meggyalázza-megtapossa Nagy Imre emlékezetét, mert most már ő fél és retteg tőle, ugyanúgy, mint elődei, hiszen alakja akár újra jelképévé válhat a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 

Kerekasztal

Kereszty András

Az adventi tüntetés sorozat most más, mint amit megszoktunk Orbán alatt. A kormánypártiak most azon élcelődnek, hogy milyen tüntetés az, amikor néhány ezer ember össze-vissza mászkál Budapesten, ellenzéki képviselők eltorlaszolnak egy lépcsőt a parlament ülésteremében, majd két nappal később a tévészékház smikszobájában várják, hogy beolvashassanak valamilyen petíciót. Gúnyolódni lehet, röhigcsélni is. De! Csak az igazán ifjak, a nyeretlen kétévesek nem tudják, miként kezdődtek a dolgok 1989-ben. A nagyon öregek még arra is emlékeznek, hogy mi volt 1956 első hónapjaiban. A rendszerváltoztatás nem úgy kezdődik, hogy a hatalom bástyái hirtelen ledőlnek. Abból mészárlás lesz. Lásd romániai forradalom. Úgy kezdődik, hogy megroppan a hatalom magabiztossága. Hogy is mondta drága jó Lenin elvtárs: az alul lévők nem akarnak a régi módon élni, a felül lévők nem tudnak a régi módon kormányozni.

A harmadik adventi vasárnap (Folyamatos feljegyzések)

Gaál Péter

Ez a szegény ember. A tévé biztonsági embere. Még szinkronban úgysem írtam semmit. Szóval, kínos, amit tennie kell, ami az időhúzás, időhúzás és időhúzás. A saját életével is játszik, pontosabban csak azzal játszik. Ha most rosszat lép, megnézheti magát. Jót nem tud. Ezért aztán nem is lép semmit. Hogy kint mi van, nem tudom. Tulajdonképpen mindegy. Az az érdekes, ami bent történik. Úgy néz ki, a fagylalt visszanyalt: nem jó ómen a tizenharmadik év. Kínában a repülőjáratokon ezért nincs tizenhármas szék. De ez nem Kína! De, ez majdnem Kína, és majdnem Tienanmen tér. Még csak majdnem, de ez a rendszer nem tud úgy bebetonozódni, mint az. Harckocsi sincs már mögötte, hadsereg sincs, és Teng Hsziao-ping sincs. Vér viszont itt is folyhat. 1989 baljós fellege már kezdi ránk borítani nagy szárnyát, különös tekintettel az akkori karácsonyra. 

Orbán és János bácsi

Földes Péter

Van egy elméletem, arról, hogy mitől lett Orbán olyan, amilyen. Nem most találtam ki, írtam már erről évekkel ezelőtt. Lehet velem egyetérteni, és az sem baj, ha lesznek olyanok, akik vitatkoznak azzal, amit itt leírok. Elméletek vannak arra, hogy miért lett Orbán olyan, mint az agresszív kismalac. Miért ad pökhendi, arrogáns és lekezelő válaszokat a sajtónak. Már ha szóba áll egyáltalán valódi újságíróval. Olyannal, aki valódi kérdéseket tesz (tenne) fel neki. Már a választás előtt is bosszút emlegetett, azóta bizonyította, hogy nem beszélt a levegőbe. „Ha valaki idesuhint, akkor arra válaszolunk, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.”

Aki előttetek áll…

Böhm András

Megszaporodtak a szolgálatba küldött fidesz trollok a Facebookon. Felsimerhetőek arról, hogy beleszólnak a tüntetésekről beszélgetőknek: “semmi értelme, minek mentek el, úgyse lesz semmi, törjetek zúzzatok, mert a békés tüntetésnek nincs eredménye”, stb. A trollok profilja teljesen üres, se múltjuk, se jelenük, és valamilyen okból mindannyian az utóbbi napokban profilképet is váltottak. Nyilván beküldik őket majd vasárnap is bajkeverőknek, jó lenne, ha mindenki figyelne ezért a szomszédjára. Jelige: “aki előttetek áll, az a mi emberünk”. Ócska emberekből túlkínálat van.