Az diktátorságnak természetjéről

Bedő J. István Gervai András Bayreuthtól Bagdadig című könyvéről

Ha valaki átélt már egy-két diktatúrát, s a család történetét beleszámolva annál is többet, óhatatlanul érzékenyebbé válik a folyamatra, ahogy az ember elaljasul. Gervai András talányos címet választott könyvének, de az alcím (Bűnösök, cinkosok, áldozatok) már közelebb visz a tartalomhoz. Cikkeinek – bár pontosabb, ha azt mondom: tanulmányainak – gyűjteménye akár traktátus is lehetne, ha valaki még ismerné, pláne használná ezt az ódon kifejezést. (Lásd ennek az írásnak az idézőjeles címét.)

A neokohntól a baloldalig

Tamás Gáspár Miklós ezt írta:

“Az alkalmazotti középosztálynak, a hivatalnokságnak és a szerződésekből-pályázatokból-honoráriumokból, föllépti díjakból élő, hm, alkotó értelmiségnek sürgető egzisztenciális kérdése az Orbán-rezsimmel való békés együttélés, amely csöndben ugyan, de nagy lépésekkel halad előre. Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele közügyekben eddig hangos személyek egyre szélesebb körű és egyre mélyebb hallgatása.”

Ki adja el Grönlandot?

Szűcs Gábor Róbert
“Grønland nem eladó. Grønland nem dán. Grønland a grønlandiaké. Továbbra is azt hiszem, hogy ezt nem gondolta komolyan”, mondta a dán miniszterelnök [Mette Frederiksen, Szociáldemokraták] Trump elnök ötletére, t.i. hogy az USA megvásárolná Grönlandot. Lars Løkke Rasmussen volt miniszterelnök [Venstre, liberális jobbközép] “szezont tévesztett áprilisi tréfának” minősítette az elnök ötletét. A dán kormány szerint “Trump algha golfpályát tervez a belső jégmezőn Grønlandon…Tekintet nélkül arra, hogy komolyan gondolta-e vagy sem, természetesen minden realitást nélkülöző ötlet, hogy Grønland eladó lenne”. 

Az újságíró archívumából: keletnémet exodus

Kulcsár László
Az alábbi publicisztikához aligha szükséges magyarázat. Megjelent a Magyar Hírlap 1989. augusztus 25-i (pénteki) számában. A Magyarországra irányuló keletnémet exodus már a csúcspontjához közelített, és senki sem tudta pontosan, hogy mit dönt a magyar kormány az országba érkező, ám innen az NDK-ba visszatérni nem szándékozó tízezrekkel. Gorbacsov Moszkvája Budapestre bízta a döntést, Honeckerék Berlinből már-már tüzet okádtak a Németh Miklós által vezetett magyar kabinetre, miközben Horn Gyula és az általa irányított külügyi tárca tárgyalt, tárgyalt és kereste a lehető legeurópaibb megoldást.

Macska WC

Gellért András
A hordozható macskavécék tisztításáról szóló anyagot írtam, ezzel nem késhetek, mert évek óta ez az egyetlen fizetős melóm a Macskaszőr újság, szóval ott tartottam, hogy melyik a legjobb minőségű homok amit érdemes beszórni a dögöknek csak hogy szeressenek oda vizelni, és csak oda, még véletlenül se a szőnyegre, vagy a cipőkre, mert a macskahúgy iszonyú büdös, éppen ezt részleteztem, mikor pittyegni kezdett az ósdi, törött fedlapú Nokiám. Az üzenet feladójáról nem tudtam semmit, ismeretlen számról írt, és szűkszavúan csupán annyit, hogy Horánypüspökiben évek óta üzemel egy titokzatos gyáregység, feltétlenül nézzem meg. Mi a fészkes fene lehet ezen a porlepte vidéken, de mielőtt rákereshettem volna a Google Earth segítségével máris újabb üzenet jött, vélhetően ugyanarról a mobilról. Menj a gyárba! Siess! “

Zsidózás és a gojság

Gábor György

Nagy megtiszteltetés ért, hála és köszönet érte!
Történt ugyanis, hogy egy barátom, aki képes minden válogatott szart elolvasni, ma reggel elküldött nekem egy linket, gratulálva, hogy a kurucinfo nevű decens és mértékadó felület halálmegvető bátorságtól, oroszlánszívű, heroikus hősiességtől és vakmerő, bevállalós, szittya kalandvágytól vezérelt, amúgy – magától értetődő módon – névtelenségbe burkolózó, rettenthetetlen, tökös és bevállalós szerzője (majdnem azt írtam, hogy Júda oroszlánja, de a végén a kurucinfo tudós szerzőgárdája még ezt is félre találta volna érteni), szóval ez a nevét oly büszkén megtagadó (bizonyára méltán rászolgált szerénységből teszi ezt) „A feketeseggű zsidó” címmel publintásra méltatott.