Dongó

Varga Zoltán
Azon, hogy bevándorláspárti, kontra bevándorlásellenes, meg azon, hogy Soros, ugorjunk. 
Nagyot. 
Mert ez nyilvánvalóan ostobaság, hazugság, ócska, gázos, lejárt szavatosságú politikai termék. A kitalálója is megmondta. Olyan cucc, amit ugyan a kutya nem akart, de mégis ezt vesszük-nyaljuk be. 
Vagy kétszázmilliárdért… Vagy többért. 
Az elején azért, mert Arthur Jay Finkelstein, politikai tanácsadó – valójában maga az ördög, – kíváncsi volt milyen a pokol, aminek a legmélyebb bugyraiban ma már a sátánnal keveri a kását, ezért rövidke földi látogatása alatt, megteremtette ezt itt, Orbán országában. 

Blanka

Rab László
Kajánul lestem, amint Bayer és Bencsik nagy toppantásokkal igyekezett a tizenéves Nagy Blankát ledorongolni, nem tennék ilyen csacskaságot sohasem, mert az ifjú hölgy még mindig itt lesz, amikor ezek a kormány-durmancsok alulról szagolják az ibolyát (velük leszek, ott röhögök csak rajtuk igazán!). A fiatalsággal szemben nem tudsz mit tenni, az élet élni akar, az öregfiúk – akiknek grabancát megcincálta a minden újságíróra leselkedő legkeményebb rém, a modorosság – szeretik, ha védekezésre képtelen áldozat áll velük szemben a tisztáson; dögevők ezek, a hatalom véres csőrű keselyűi, akik elől az inas vad most szépen elillant, hogy aztán később újult erővel bukkanjon fel, hiszen van ideje épülni, szépülni és erősödni. Nagy Blanka már rég nem fog káromkodni, amikor a csahosok még mindig fújtatva csörtetnek a kutyafalkában, és azon, hogy a nyúl nyomába se érnek, hangosan fogunk hahotázni. Szuvas fogakkal, szőrüket hullatva terülnek el az értelmetlen vadászat után a kastély márványpadlóján, közben az erdőből furcsa dallam hallatszik, valaki azt énekli: TRALLALA! (Másképpen: “S harag múltán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!”)

Negyed tonna

Bayer Zsolt azt ígéri, hogy ötforintosokban adja meg a bírüóság által rá kiszabott háromszázezer forint büntetést Hadházy Ákosnak. Azt mondja: egy zsákban, tanúk előtt behajítja a kertjébe.
Akkor indulhat az olimpián, már ha még lesz súlyemelés. Ugyanis háromszázezer forint pont hatvanezer ötforintos.
Egy ötforintos 4,2 gramm, tehát hatvanezer ötforintos egészen pontosan 252 kilogramm.
Neki meg csak abban van gyakorlata, hogy elveti a sulykot. 
De abban világklasszis. (Szele Tamás)

Sárkány

She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát velük. Ami­kor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, és odafeküdt She háza elé. Fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. Amikor a főúr megpillantotta az igazi sár­kányt, eszét vesztve menekült.
Ebből látszik, hogy She csak a sárkányok hasonmását szerette, az igazi sárkányoktól azonban irtózott. (Gaál Péter: kínai tanmese)

Totális demokrácia, avagy minden populista hazudik

Gaál Péter jegyzete
Hát akkor, Isten neki, fakereszt, vegyünk egy mély lélegzetet. Kezdjük az értelmezéssel. A “fasizmus” (mi is az? ugye, nem keverjük például a nemzeti szocializmussal? dehogynem) NEM jobboldali. Soha nem is volt az, még úgy sem, hogy Sztálin után (akit zavart a “nemzeti szocializmus” kifejezés “szocializmus” tagja, hiszen szocializmus csak a kommunizmus előfutáraként jöhetett szóba, innentől a nácik is fasiszták lettek) más ideológiákat is ebbe a fiókba gyömöszöltek. A fasizmus-nácizmus pontosan ugyanúgy SZÉLSŐ BALOLDALI, mint a szocializmus és a kommunizmus. Már a nácizmus teljes nevében is benne foglaltatik, de nem csak a nevében. A dalaiban, megnyilvánulásaiban, jó- és rossz vonásaiban is. És a populizmus? Fájdalom, de az is jobboldali. Baloldali populizmus nincs? Nemigen van. E

Menza

Gaál Péter
– Megnyertük, Dezső.
– Meg, főnök úr. 
– Egy lyukas alsónadrágot nem adtam volna, hogy mi fogjuk megkapni. 
– Más nem kaphatta meg, főnök úr. A miniszterelnök úr lánya, vagy Mészáros úr túl direkt lett volna ezekben a tüntetésekkel terhelt időkben. Nekünk pedig létkérdés volt, a kéthetenként betérő pár Krőzusból nem tudtunk volna megélni. Ők is csak sznobságból jöttek. Radikális változtatás kellett. 
– Hogy csinálta, Dezső?
Kép: Halász Géza: Karmelita menza

A Dunánál, BÚÉK helyett

Kemény Zoltán
Sétáltam, Szentendrétől Leányfaluig és vissza a Duna partján. Elhatároztam, hogy minden szembejövőnek kívánok egy jó napot. Kívántam. Mosolyogtam és a szemébe néztem mindenkinek. És akivel csak találkoztam, annak járt egy ‘Jó napot!’. Többen elfordították a fejüket, volt aki a telefonjával babrált tovább, volt közöttük olyan is aki merev tekintettel előre nézett és folytatta útját. Akadt aki rám nézett, csodálkozott és ment tovább. De, azért egy páran visszamosolyogtak és hasonló jókat kívántak nekem is. Száz közül talán tízen. Elgondolkodtató.
Lassan elkezdődik a következő esztendő. Nem új, nem boldog, nem békés, nem. Csak a következő. A hétfőből kedd lesz. Ha valamit őszintén kívánok erre a következőre, akkor azt szeretném, hogy jövő ilyenkor sokkal többen tudjanak visszamosolyogni és visszaköszönni, ha találkozunk a Duna-parton.

Kép: Eduardo Balogh