A három bölcs

Kereszty András

Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman van Rompuy gróf, az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács volt elnöke és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (EP) volt elnöke alkothatja a Fidesz európai néppárti (EPP) tagságának ügyében eljáró „három bölcs” tanácsát a Spiegel Online német hírportál brüsszeli értesülése szerint.

Három férfi az európai politika legelső vonalából.

Mi bennük a közös? Azon kívül, hogy a kereszténydemokrata politika ismert képviselői. Tekintélyesek. Idősek. Rompuy 71 esztendős, Schüssel júniusban, Pötering szeptemberben tölti be a 75. évet.

És van még egy dolog. Mind a hárman a Magyar Érdemrend Nagykeresztjének birtokosai. Schüssel 2006-ban, Rompuy 2008-ban, Pöttering 2013-ban kapta.
Idehaza is elismert bölcsek ők.

A KIRÁLY SZÉKE…

Radnai György
Hol volt, hol nem volt, talán Felcsúton, mindenesetre még a keresztény Európán innen történhetett, amikor még se kisvasút, se sziget, de még egy Aréna se nem volt, mégis akkortájt történhetett, hogy élt a faluban egy parasztfiú, aki egy éjjel egy nagyot álmodott!De mielőtt az álomról szólnék, hadd mondjam el Néktek, hogy akkoriban biza’ sokan álmodozhattak, álmodhattak, mert akkoriban már nem kellett éhezni, volt munka is, a gyerekek iskolába jártak, a Balatonban megmártózni sem csak a kivételezetteknek lehetett és néha-néha külhonba is eljuthattak. Már csak csúnya emlék vót a padlás leseprése, a gyerekeket sem a fekete autóval ijesztgették.
Nos a kicsi parasztfiú sokat játszadozott a porban, hajkurászta a lányokat, kergette a kutyákat, rugdosta a rongylabdát is, bármi-áron, bármiképpen és mindig győzni akart. Sokat kellett tanulnia, mert az apja tanult embert akart belőle faragni és bizony a parasztfiú is el akart kerülni a faluból.

A trónus

Tessék megnézni azt a széket, amelyen Weber a kezét nyugtatja. Orbán Viktor széke az. Az egyetlen, amelyen faragás van a teremben. Szék ez, vagy inkább trónus? (Budai Éva felfedezése)

Kampányolni a fáraó mellett?

Kifejezetten meglep, hogy Köves Slómó előadásáról szóló beszámolók azt hangsúlyozzák, hogy aktuálpolitikai áthallásoktól mentes volt a szöveg. Én ezt nem így látom, hanem úgy, hogy Köves Slomó zsidó történelmi kontextusba helyezve magyarázza el, miért áll Orbán Viktor mögött. Hozzáteszem, hogy igen figyelemre méltó gondolatsor, kár, hogy nem voltam ott. Sok barátommal szemben megértőbb is vagyok Köves Slomóval szemben, bár az utóbbi időben szerintem is túllépett azon a vonalon, amelyet saját maga elvként megszab.
Mózes ugyanis tisztelettel beszélt a fáraóval, de nem kampányolt neki. És ez bizony óriási különbség. Eörsi Mátyás

Ki mit… gondol

Frank Iván

Ugyan már, kedves Iván Gizella! Miért ne gondolhatná magáról Puzsér Róbert, hogy szimpatikus, szeretetre méltó, meg, hogy van annyi esze, hogy elvezessen egy világvárost? Igenis gondolhatja. Ahogy Polt Péter is gondolhatja magáról, hogy mindennek megfelel, amit egy legfőbb ügyésztől el lehet várni, hogy tisztességes, nem részre hajló, ott és akkor lép fel a bűnözés ellen, ahol az felüti a fejét, soha senki nem befolyásolja a döntéseit. Vagy, ahogy Mészáros Lőrinc elhiszi magáról, hogy a világ legtehetségesebb vállalkozója, üzletembere, hogy a vagyonát kizárólag a saját szorgalmának, képességeinek, tudásának, invenciózus gondolkodásának köszönheti.

Öregség

Gaál Péter
Nem igaz, hogy ha az emberek megöregszenek, már nem kergetik az álmaikat, hiszen épp attól öregszenek meg ha már nem kergetik az álmaikat. (Gabriel Garcia Marqueznek tulajdonított idézet)

Igen, de. Általában ott van az a fránya “de”. Például amikor azt írja valaki, hogy “aki azt mondja, mindent lehet, próbálja kimondani a ‘p’ betűt csukott szájjal”. A “lehet”, “kell”, “szabad” szavak csak az értelmezhetőségük FELÉT képviselik, ugyanis mindegyikük kizárólag a “ha” szócskával érvényes. Tehát nem az a helyes megközelítés, hogy így és így meg lehet-e tenni valamit, ha a “lehet” szót akarjuk cáfolni, hanem az, hogy HOGYAN lehet megtenni. VALAHOGYAN ugyanis mindent meg lehet tenni.

Romsics Ignác Horthyról

Domány András

A Horthy-korszak mérlege és emlékezete” – ez volt a címe Romsics Ignác akadémikus előadásának, amelyet február 14-én tartott az Aranytollas Újságírók Társaságában. Az igen alapos, sok adattal és táblázattal alátámasztott szöveget nehéz lenne röviden összefoglalni, inkább csak néhány fontos elemet idézek fel: 1920-ban nem volt másnak esélye az akkor még ideiglenesnek szánt államfői tisztségre. Horthy nem csak azért volt nyilvánvaló jelölt, mert mögötte állt a hadsereg, hanem azért is, mert az Antant képviselőinek jó benyomása alakult ki a több nyelven beszélő, elegáns tengerésztisztről.