A szerző a Nemzeti Múzeumban járt

Radnai György

Magyar világ 1938–1940. Megnéztem. Nem kellett volna. Olyan, amilyennek leírták: hamisító! Történelem-hamisító. Ha valaki ebből a kiállításból akarná megismerni a Trianon-utáni Magyarországot a kormányzóválasztástól, akkor bizony nehéz dolga lesz. Persze csak akkor, ha a tényekkel akar ismerkedni. Azzal, ami valóban történt. Na azzal nem fog. Van itt Horthy ruhájától kezdve, ajándék-tollakig minden. Csak a történelem nincs. 

 tovább

Magyarok, nem magyarok, újbeszél magyarok

Gábor György
Én, sokakkal ellentétben, kifejezetten örülök annak, hogy Demeter Szilárd differenciálni képes. Mert ugyebár szerinte vannak a magyarul író magyar írók, akik a magyar olvasóknak írnak, és vannak a magyarul író magyar írók, akik nem magyar írók, mert magyarul írnak ugyan, „mert nem tudnak más nyelven írni” de „exportra” írnak, vagyis nem a magyar olvasókat akarják megszólítani, úgyhogy ezek a magyarul író magyar írók nem magyar írók. tovább

Egyes szám első személyben

Szabad városok, hiteles írások
Az Újnépszabadság sorozata az ellenzéki összefogás nyomán felszabadult városok életével foglalkozik. Helyi tudósítók jelentése alapján beszámolunk a másik Magyarország híreiről, eseményeiről

.(Szentendre) Benkovits György
Szóval rendben „lement”, mármint a VINCZEMILL Műhely Galériában kiállításom megnyitója.  tovább

Magyarország csintalan?

Vásárhelyi Mária

Őszintén szólva nem nagyon értem azt az elemi erejű felháborodást, ami azt követően robbant ki, hogy a Fidesz néhány előkóstolója megpendítette, hogy a magyar kormány kiléphetne az Emberi Jogok Európai Egyezményéből.
Azért nem értem, mert valójában a magyar kormány már réges-régen felmondta ezt az egyezményt.

tovább

A nyelv csodája Krúdy módra

Konok Péter
– Tudja, Majmunka, én a nyelvet leginkább hosszan, lustán abálva szeretem. Vannak, akik megnyúzzák előbb, de én csak sikálom, erős, sprőd kefével, amit csak erre tartok szellős helyen felakasztva – a durva, állatias bőre, az tartja össze a nyelvet, az ad neki keretet, hogy a formája megmaradjon.

 tovább

Jókai 1904-ben

A 78 esztendős Jókai Mór és (második) felesége, az akkor 24 éves Nagy Bella a Francia-Riviérán, Nizzában töltötte az utolsó közös telet. A nagy mesélő három héttel a hazatértük után (1904. május 5-én) Budapesten elhunyt. Korabeli feljegyzések szerint Jókai kiválóan érezte magát a Földközi-tenger parti városban – ifjú asszonya gondoskodó társaságában. (Az infovilág anyaga)