Görényidomítás

Bedő J. István
Kellett némi idő, amíg sikerült eltávolodnom Gellért András világától, de a friss események újra csőre töltötték bennem a háborgó állampolgárt. A Befalazott csőgörény című kötet tájai, városai elrajzoltságukban is hitelesek. A korábban a közösségi oldalon publikált írások szereplői közöttünk élnek.Próbálnak alkalmazkodni, élni, túlélni az elszabadult vitorlaként csapkodó törvényhozási kontextusban. (Bármily szép képzavarnak is tűnik, tessék csak összevetni a tényekkel. Na ugye.) Gellért tömörsége zavarba ejtő, a jelenből vagy éppen a jövőből kiszakított szeletek képtelenségnek, fikciónak tűnnek, de csak addig, amíg valamilyen napi esemény, nyilatkozat át nem formálja őket non-fictioné.

Egy elme az örökkévalóságnak

Bedő J. István
Nem lehetett könnyű dolga a szerzőnek a jelen életrajzi mű megírásával. Wisinger István aranytollas újságíró, életrajzi filmek és könyvek szerzője. Szent-Györgyi Albertről szóló életrajzának nagy sikere miatt kapta a felkérést Neumann János életének és életművének ismertetésére.Neumann élete azonban annyira összeforrt a tudomány számtalan ágával, hogy a megszületett könyv legalább annyira tudománytörténet, mint életrajz. És nem lehetett könnyű a matematika, a játékelmélet, a részecskefizika, a kvantum­elmélet, a számítástechnika egyes elemeinek ismeretét közért­hetően, olvasmányosan átadni az olvasónak. Örömmel mond­hatom, hogy sikerült.

Ketten a Három nővérről: Levél Szidóniához

Bedő J. István
Kedves Szidónia, Ja k vám pisú, mivel megszökött a szünetben a Három nővérelőadásáról, amit a Vidéki Színházak Fesztiválján nézhetett volna végig. A debrecienek előadása valóban nem volt szokványos, és ezt maga mondta is (szökése előtt), ti. hogy már több előadást látott, de, ha jól emlékszem a szavaira, ez nem férkőzött közel a szívéhez.Igaz, ami igaz, Ilja Bocsarnikovsz rendezése alaposan felforgatja a Prozorov lányokról alkotott (megszokott) elképzelésünket. Pedig a szöveg, még ha újrafordítottnak is tekintjük (Kozma András átdolgozása), szinte változatlan, mondjuk, Kosztolányiéhoz képest. A szavak azonosak, azonban a gesztusok és a mozgások szinte ellene játszanak. Az első részben komplett elmeháborodottaknak tűnnek a lányok is, a katonatisztek is, a cselédség is. És nem kell sok idő, hogy megérezzük: ezek az emberek nem mulatságosak, hanem szánnivalóan nevetségesek. Minden gesztus eltúlzott, és a szöveg, ez a semmiről sem szóló üresség: hátborzongató.