KFG

Bruck András

Múlt heti, Ki legyen a főpolgármester? című posztom nagyon gyengén teljesített. Míg az eggyel korábbi, Miért fogok szavazni? c. írásom 4.6 ezer megosztást és 3.3 ezer lájkot kapott, ez csupán 168 megosztásig és 421 lájkig jutott. Ez az óriási különbség magyarázatra szorul. A legkézenfekvőbb, hogy az írás 1/ túl hosszú volt, 2/ nem volt elég jó. Van azonban egy harmadik lehetőség is, mivel az első kettő szerintem nem indokol ekkora különbséget. Talán inkább arról van szó, hogy az én olvasóim többsége DK- vagy MSZP-szimpatizáns, akikben erős a bizalmatlanság a Momentum iránt. Márpedig az említett posztban én egyértelműen Kerpel-Fronius Gábor mellett tettem le a voksom. Az érveim ezek szerint nem voltak meggyőzőek. Ezért most visszatérek a poszt néhány állítására, de sokkal rövidebben. 

Miért fogok szavazni?

Bruck András

Napok óta bennem van, hogy esetleg írhatnék valamit, hiszen jövő vasárnap EP választás. Tulajdonképpen nem sok múlik rajta, max., hogy a Fidesznek 12, 13 vagy 14 képviselője lesz-e Brüsszelben. Úgyhogy az írást mindig félreteszem, elhessegetem, nem gondolok rá. Aztán összefutok valakivel, az illető elmondja, hogy nem fog szavazni, és felsorolja az összes ismert érvet, amelyek lényege: semmi értelme. Másnap rám ír valaki: Fogsz szavazni? Igen. Én nem. Az indokai ugyanazok. Tudom, hogy végül úgyis elmennek, és én is el fogok, mert az esélytelen soha nem adhatja fel, mert akkor soha nem lesz esélye. Végül írni is ezért írok. Úgyhogy elmondom ismét, nagyon sokadszorra az érveimet. Pedig azt se tudom még, hogy kire fogok szavazni, csak azt, hogy kire nem.

Egyetlen bástyát lerombolni

Bruck András
Időnként megkérdezem valamelyik régi ismerősömet, hogy ő miképp látja az ország helyzetét. Az egyikük így: “Nem tudom, eljött-e a pillanat, amikor a fekete-afrikai béreken tengődő közalkalmazottak vagy a heti 70 órát dolgozó közlekedésiek azt mondják, hogy elég. Lehet, hogy még nem.”Van viszont egyvalami, amiben a teljes ellenzék és a szakszervezetek (nem megvásárolt része) egyetért: a rabszolgatörvény visszavonása. Minden nap, amivel az általános sztrájkot késleltetik, elveszett idő.

Bajszos szar és O1G

Bruck András

Magyarország az az infernális hely lett, ahol ezt a gúnynevet viseli a két legfőbb „közjogi méltóság”, a miniszterelnök és az államelnök. Szükséges még bármilyen országelemzés? Tüntetők ezrei skandálják, bajszos szar, a talán még megalázóbb O1G-t pedig lézerfénnyel vetítik középületek homlokzatára, az Akadémiára vagy magára a Parlamentre. De nem is érdemelnek szánalmat, rászolgáltak a nevükre. Vajon mi lesz a sírfeliratuk, remélhetőleg minél hamarabb? 
Jóllehet, nyolc éve egyfolytában rombolnak, és egyre féktelenebbül, vadabbul, talán most először van okuk némi aggodalomra. Valami történt, valami megrepedt. A rabszolgatörvény kihirdetése után fiatalok lepték el az utcákat, a többségük harminc alatti, feltűnően sok közöttük a nő, ami új elem lehet egy érlelődő tömegmozgalomban. És ezúttal végre az eddig megmozdíthatatlan vidék is reagált.

Nekrológ

Bruck András
Nem vagyok se megtörve, se legyőzve, éppen csak itt most sok mindennek sokáig vége. Nem kívánok újabb négy évig lyukas vödörrel vizet hordani. Időnként még belehallgatok a Klubrádióba, a Hír tévét korábban se néztem, az ATV-vel teljesen leálltam.Mire volna az jó? Fiala János a Civil a pályán tavaszi, utolsó adásakor elismerte, hogy az “ATV egyik legkomolyabb stratégiai partnere maga Orbán Viktor, csak ezt eddig nem lehetett elmondani”. Akkor inkább állok egy órát egy hirdetőoszlop előtt, és azt bámulom. És nem olvasok többé ellenzéki lapokat sem, legfeljebb, ha valami olyan nagyot szól, hogy összerezzenek.
Kicsit szégyenlősen elismerem, így jobb, kényelmesebb, gondolom, ilyen lehet lejönni a drogról. Mert pokoli érzés örökösen vereségben és megaláztatásban fürdeni, a győztesek rikácsolását, gyalázkodását hallgatni, egy ország elpusztításának fázisait naponta nagyító alatt vizsgálni. Egy idő után az orvos is abbahagyja az újraélesztési kísérletet, ha van mentségem, hát ez.
Tudom szükség van reményre, egy nép nem adhatja fel a hitet, hogy lesz még, jön még jobb kor. „Mindenen van egy rés, amin bejut a fény” – énekli Leonard Cohen.

Az igazság órája

Bruck András
Megtörtént a bejelentés, május 8-án, az új országgyűlés megalakulásának napján reggel hattól délután kettőig kordonnal lesz lezárva a Kossuth tér.
Az ellenzéki pártok ebben a helyzetben két dolgot tehetnek, amennyiben nem értenek egyet azzal, hogy a kormány akár átmenetileg is korlátozza a nép tüntetéshez való jogát.
1/ Elbontják a kordont, és őrzik az átjárókat, hogy a tömeg szabadon tüntethessen. (Emlékszünk, volt már ilyen.)…
2/ Vagy bejelentik, hogy a kordonok miatt nem vesznek részt az alakuló ülésen, és virággal kimennek a tüntetők közé.

Szavazni muszáj

Bruck András
Mint egy lezuhant repülőgép túlélői a dzsungelben, az ellenzéki szavazók úgy bolyonganak a választási rendszer útvesztőjében. Rengetegen nem tudják, kire kell szavazniuk ahhoz, hogy jövő hétfőn egy másik Magyarországon ébredjenek. Hiába a tájékoztatók, a választási rendszer nem csak követhetetlenül bonyolult, de annyira becstelen is, hogy akár egy ellenzéknek szánt szavazat is a Fideszt erősítheti. Az egész tele van undorító csapdákkal. A szabályok direkt így lettek kisakkozva, hiszen a Fidesz számára is óriási a tét: muszáj további négy évig hatalmon, s ezzel börtönön kívül tartani egy halom köztörvényest.