Nekrológ

Bruck András
Nem vagyok se megtörve, se legyőzve, éppen csak itt most sok mindennek sokáig vége. Nem kívánok újabb négy évig lyukas vödörrel vizet hordani. Időnként még belehallgatok a Klubrádióba, a Hír tévét korábban se néztem, az ATV-vel teljesen leálltam.Mire volna az jó? Fiala János a Civil a pályán tavaszi, utolsó adásakor elismerte, hogy az “ATV egyik legkomolyabb stratégiai partnere maga Orbán Viktor, csak ezt eddig nem lehetett elmondani”. Akkor inkább állok egy órát egy hirdetőoszlop előtt, és azt bámulom. És nem olvasok többé ellenzéki lapokat sem, legfeljebb, ha valami olyan nagyot szól, hogy összerezzenek.
Kicsit szégyenlősen elismerem, így jobb, kényelmesebb, gondolom, ilyen lehet lejönni a drogról. Mert pokoli érzés örökösen vereségben és megaláztatásban fürdeni, a győztesek rikácsolását, gyalázkodását hallgatni, egy ország elpusztításának fázisait naponta nagyító alatt vizsgálni. Egy idő után az orvos is abbahagyja az újraélesztési kísérletet, ha van mentségem, hát ez.
Tudom szükség van reményre, egy nép nem adhatja fel a hitet, hogy lesz még, jön még jobb kor. „Mindenen van egy rés, amin bejut a fény” – énekli Leonard Cohen.

Az igazság órája

Bruck András
Megtörtént a bejelentés, május 8-án, az új országgyűlés megalakulásának napján reggel hattól délután kettőig kordonnal lesz lezárva a Kossuth tér.
Az ellenzéki pártok ebben a helyzetben két dolgot tehetnek, amennyiben nem értenek egyet azzal, hogy a kormány akár átmenetileg is korlátozza a nép tüntetéshez való jogát.
1/ Elbontják a kordont, és őrzik az átjárókat, hogy a tömeg szabadon tüntethessen. (Emlékszünk, volt már ilyen.)…
2/ Vagy bejelentik, hogy a kordonok miatt nem vesznek részt az alakuló ülésen, és virággal kimennek a tüntetők közé.

Szavazni muszáj

Bruck András
Mint egy lezuhant repülőgép túlélői a dzsungelben, az ellenzéki szavazók úgy bolyonganak a választási rendszer útvesztőjében. Rengetegen nem tudják, kire kell szavazniuk ahhoz, hogy jövő hétfőn egy másik Magyarországon ébredjenek. Hiába a tájékoztatók, a választási rendszer nem csak követhetetlenül bonyolult, de annyira becstelen is, hogy akár egy ellenzéknek szánt szavazat is a Fideszt erősítheti. Az egész tele van undorító csapdákkal. A szabályok direkt így lettek kisakkozva, hiszen a Fidesz számára is óriási a tét: muszáj további négy évig hatalmon, s ezzel börtönön kívül tartani egy halom köztörvényest.

Az utolsó szavazó

Bruck András
Ha te lennél az utolsó…Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az ellenzéki szavazók. Miközben kétségbeesve figyelik saját pártjaik önfeledt taktikázásait, saját maguk is tele vannak bizonytalansággal, hogy kire szavazzanak, hogyan szavazzanak? Rengeteg bennük a negatív érzelem: cinizmus, dac, kiábrándultság,
Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztalni, hogy a szavazás sokuk számára elsőrendű erkölcsi kérdéssé vált.
A „morális szavazók”, nevezzük őket így, egy külön csoportját alkotják azok, akik semmiképp nem szavaznának a legesélyesebb jelöltre, amennyiben azt egy számukra valamilyen okból elfogadhatatlan párt jelölte.

Félelemben élni

BRUCK ANDRÁS
Budapesten talán semmit nem skandált olyan gyakran a tömeg, miközben az utcán vonult, mint ezt: „Nem-fé-lünk, nem-fé-lünk”.
És bár ott, abban a pillanatban nyilván nem is félt senki, Magyarországon széleskörű és átható a félelem.
Meg hát miért is éppen ezt skandálták a tüntetők? Miért pont azt tartották fontosnak tudatni a hatalommal, hogy nem félnek?

A félelem megeszi a lelket

Bruck András
Az a jelenet, ahogy a hatalom második embere ott áll Bécs egyik utcájában, és botcsinálta riporterként migránsozik meg a jól irányított, gazdag osztrák főváros hanyatlásáról értekezik, az elmúlt nyolc év legárulkodóbb pillanata. Ez a videó lézerfényként világított bele a hazai politika általános, és speciálisan a Fidesz vezetőinek mentális állapotába.
Nincs más szó rá, mindkettő rémületes.
A kancelláriaminiszter utcai produkciója visszavonhatatlanul feltárta, hogy Magyarországon a politika egyszerűen szétrohadt, kiszabadult minden fegyelmező gátlás alól. Az egyetlen kérdés, hogy mi vette őt rá erre a számunkra oly fontos országgal szembeni kirívóan ellenséges akcióra. Mi vitte oda arra a végzetes utcasarokra? 
Meggyőződésem, hogy a rettegés. 

A foci öröme

BRUCK ANDRÁS
Ez a fotó tegnap készült Magyarország miniszterelnökéről.
Meccset néz a felcsúti stadionban, és elég magányosan. Rajta kívül összesen száz néző volt, ami lényegében olyan, mintha egyedül lett volna. Száz néző egy ország elsőosztályú bajnokságának valamely mérkőzésén – ezt leírni sem lehet szégyen és pirulás nélkül.
A miniszterelnök ugyan valóban nem tűnik jókedvűnek, de szégyenkezést nem látni az arcán. Pedig, ha képes lenne szégyenérzetre, talán minden másképp alakult volna: a magyar foci és az egész ország sorsa. 
Tehát Orbán Viktor ott áll a mi pénzünkön épített magánstadionjában és nézi a mi pénzünkön eltartott csapatát.