Egyszerű történet

Ferber Katalin
Meghívtak egy bulira, örömmel mentem, végre nem a nyelviskola, nem a tudomány, nem a bevándorlási hivatal..
Pamela mutatta be Monikát, akinek szépsége lenyűgözött. Sudár, gyönyörű nálam fiatalabb nő, svájci, így aztán soknyelvű, öltözködése, sminkje kitűnő ízlésről tanúskodik, egyszóval minden férfi szeme megakadt rajta.
S ott állt mellette Ken, a férje, akinél megynyerőbb külsejű férfit addig nem láttam Japánban. Szép pár, súgom Pamelának, válasz helyett nevet, Monika új még Japánban, nemrég költöztek New Yorkból Tokióba, mert Ken ragaszkodott ahhoz hogy itt éljenek. továbbt

Olvasnivaló: Tesók

Ferber Katalin
Ekkor még csak ketten… A kislány három éves, a kisfiú öt.
Önfeledten nevetnek, látszik, hogy nem parancsszóra. Ez a dolga minden gyereknek, ha vannak szüleik, ha a szülőknek van idejük a gyerekeikre, ha van mit enni, s ha van hol aludni. Ezek a gyerekek (még) nem ismerik a nélkülözést, de az önmérsékletre már tanítják őket a felnőttek. Az kötelesség. Akárcsak a fegyelem. A kisfiú már majdnem úgy ül, ahogy férfiként megengedett. A kislánynak még szabad előrenyújtott lábacskákkal üldögélnie, később jön csak a kötelező térden, sarokra ülés.

tovább

Kóma (részlet)

Ferber Katalin
Arra riadt, hogy megint felemelik a hordággyal együtt és egy parkon át beviszik egy épületbe. Katit nem látta sehol. Ettől megrémült. Meg akart valakit kérdezni, nem látta-e a lányát, de megint megnémult.
Iszonyú forróság öntötte el, kiszáradt, vizet akart kérni, de erre is képtelen volt.
Hirtelen kinyitotta a szemét, látta hogy már egy ágyban van és rajta kívül nincs senki a szobában. Ettől megnyugodott és megpróbált valami nagyon szépre gondolni.

.tovább

Álomén (részlet)

Ferber Katalin
Matematika óra van, nem szeretem, ritkán értem, de igyekszem, nem lehetek rossz tanuló mert akkor senki nem áll szóba velem az osztályban, pedig nagyon szeretném ha lennének barátnőim, figyelek a matematika tanárra, de megint nem értek semmit, kopognak, Marika néni abbahagyja a magyarázatot, bejön egy rendőr, őt nem láttam amikor bevittek a rendőrkapitányságra, a rendőr Marika néni fülébe súg valamit, az osztály feléled, többen izgatottan sutyorognak a padtársukkal, Ferber, mondja Marika néni hangosan, a rendőr elvtárssal kell menned, visszajöhetek, kérdem zavartan, vidd csak magaddal a táskádat, nem biztos hogy visszaérsz az utolsó óra végéig,…

Kávés csésze

Ferber Katalin

Olyan lendülettel jön elém, mintha velem egykorú lenne. Nem ölel át, csak mosolyog, de ebben a mosolyban percekig tartó ölelés van. A cicája a lábamhoz dörgöli az orrát, aztán hozzám simul. Dorombol, s ettől a gazdája meglepődik, mert Juki, mondja nekem nevetve, nagyon barátságtalan, sok vendégemet riasztotta már el innen.
Teával vár, de nem akármilyennel, az egyik legfinomabbal, csak egyetlen szót suttog egy, a nagyszoba ajtajánál álló hölgynek, s az meghajol, majd azonnal hozza a teát. Tudatlan vagyok, mert még csak néhány éve élek Tokióban, meg sem merem kérdezni, ki az ajtóban álló hölgy. A cica az ölembe ugrik, én kissé remegő kézzel simogatom, zavarban vagyok, de ezt megérzi a vendéglátóm, édességgel kínál, a japán zöld tea sokkal jobb ezzel, mondja, én pedig többször megköszönök mindent, holott már nem is tudom mit is köszönök.
Tanulom az ő nyelvét, a japánt, büszkén mutatom neki az új elektronikus szótáramat,

A 69. Berlinaléról Berlinből

Ferber Katalin (Berlin)
Az idei fesztivál sok tekintetben fontos változásokat ígért, s ezeket hála Dieter Kosslick fesztiváligazgatónak, valamint kollégáinak, meg is valósította. Kosslick, aki tizennyolc éven át volt a Berlinale igazgatója ebben az évben utoljára vezette és írányította több mint ezer kollégájával Európa egyik legnagyobb nemzetközi filmfesztiválját. Utódai, az olasz Carlo Chatrian, aki Lokarnóból költözik Berlinbe és a fesztivál művészeti igazgatója és a holland Mariette Rissenbek, aki az üzleti ügyek vezetője lesznek. (Jövőre lesz egyébként a Berlinale hetven éves, épp annyi, mint a most leköszönt Dieter Kosslick.) Kosslick jelmondata az idei fesztiválon a “Minden személyes egyúttal politikai” volt, s filmek sokasága bizonyította, hogy egyetlen ember döntése lehet nagyon is politikai, mint az idén az Arany Medve nagydíjat kapó Szinonimák című film (rendezője az izraeli Naval Lapid). A film főhőse véglegesen elhagyja hazáját Izraelt és Párizsban próbál új identitást találni. teremteni.