Elefánt voltam

Gaál Péter

Írjam meg, kérte egy nagyon kedves barátnőm, a főpolgármester-választásról szóló véleményemet, mert neki vannak fenntartásai. Megírtam, de egy összefoglalót másnak is megígértem, a Borkai-sztorival egyetemben. Persze nem főpolgármester-választás volt, de ott egye a fene az ilyen apró pontatlanságokat. tovább

Finkelstein halott

Gaál Péter
Hiába, kérem, ez nem Arthur Jay Finkelstein munkája már, na. Hozzá képest az utódok outsiderek. Kontárok. Pancserek. Hogy tudni lehetett? Nem lehetett tudni. Gátlás kérdése az egész. Nem Tarlós a hibás. Mit várhatnak egy hetvenen felüli embertől? Churchill is pont ennyi idős korában bukott meg, pedig megnyerte a briteknek a második világháborút, és igaz, ő hat év múlva vissza tudott térni, ahogy Tarlós nem fog. És hát ott van (volt) még Habsburg Ottó, Charlie Chaplin, Pablo Picasso, Faludy György, hadd ne soroljam. Jó, jó, ők nem akartak polgármesterek lenni. És a veresegyházi Pásztor Béla akart? Nyolcvanegy esztendősen? Akart. És akkor mi van?

tovább

A polgármester vacsorája

Gaál Péter
– Uram, mit szól hozzá, hogy a polgármester…
– Fejlődünk, kérem tisztelettel. Megyünk felfelé, mint a rakéta. Azelőtt egy stadionunk sem volt, most három van. Tizenkét kilátó, egyik éppen a házunk tetején, négy a buszmegállók váróján, a többinek pedig még dombokat is építettek, ha már eléggé el nem ítélhető módon az őseinknek pont ide az Alföldre kellett települniük. tovább

A kurdok és a krokodil könnyek

Fogalmazni tudni kell. Nem támogatják a szíriai török hadműveletet, tudatta a Fehér Ház. Trump mester mást is tudatott előtte, leginkább saját magáról, hja kérem, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni a fényesítésre és a feltűnés keltésére. Ha más nincs, legalább a feltűnés maradjon, talán ez is elég lesz az újraválasztáshoz. Utolsó remény, ugye, hogy ne mondjam, az egyetlen.

tovább

Nagyváros

Gaál Péter

Először – tizenkilenc éves voltam – Leningrádban (amikor még úgy hívták) tűnt fel. Akkor azt gondoltam, orosz sajátosság, hogy a polgár kiszemel magának egy pontot, ahová el szeretne jutni, maximum a tereptárgyakat figyelembe véve húz odáig egy képzeletbeli egyenest, és a továbbiakban annak mentén halad.

tovább

Közszolgálati kar

Gaál Péter
Műsoron kívül is értetlenkedem néha. Vagyis nem értem. Most például Németh Szilárdot és a náci-fasisztára hajazó felemelt kart. (Nem a karlendítést, hogy kedves kormányszimpatizáns Olvasóim se találjanak fogást.) Oké, az nem volt, bár valahogy a képen látható pozícióba kellett jutni azoknak a karoknak. Ne boncolgassuk, mert tényleg eljutunk a karlendítésig, aminek a SEBESSÉGE legjobb tudomásom szerint soha, sehol nem volt előírva. “Hagyomány és modernség. 1800 első éves hallgató tett fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen” – írja ez a kedves, korpulens ember a facebook-lapján. “Katonatiszti eskü”, tette hozzá egy kommentelő, a többi, cseppet sem hízelgő hozzászólásra reagálva.

tovább

Luther

Lutherhez egyszer elment egy fiatal paptársa és azt mondta:
– Doktor úr, nagyon nagy baj van!
– Mi a baj?
– Az, hogy néha én magam sem hiszem, amit prédikálok.
Luther összetette a kezét és felnézett az égre:
– Hála neked uram, mert azt hittem, hogy csak én vagyok így ezzel.

Gaál Péter