Szelim szultán nagyvezíre

Gaál Péter
“Egyszerűbb az elvárások ellen küzdeni, mint felnőni hozzájuk.” (Alfred Adler) A második és utolsó Adler-idézetem kommentálása, másodjára, mert az elsőt már majdnem befejeztem, amikor egyetlen ujjmozdulattal sikerült kitörölnöm. Szinte nosztalgikus is lehetne a régi időkből, de most valahogy még viccesnek se tűnt.
Szegény Sas Alfréd, írtam az előzőben, bár miért is volna szegény, ha ő jól megvolt önmagával? Hát ebben kételkedem, de ha kételkedem, azzal az erővel azt is ideírhatnám, hogy szegény én, szegény Önök, ha ezt majd megértik, márpedig miért ne értenék meg. Szegény mi, akik. Ő hírneves pszichiáter volt, Freud és Jung kortársa, más rögeszmével persze, ne sajnáljuk, nekünk is van bőven, kérdés, mire használjuk. Kérdés, mire. MINDIG EZ A LEGNAGYOBB KÉRDÉS, AKÁR AZ EGYETLEN. 

Evolúció

Gaál Péter
Az első számú félreértés, hogy az evolúció és a fejlődés egy. Hát nem. Ha pedig nem egy, akkor kettő. Törzsfejlődés, néz rám értetlenül az Olvasó. De a törzs – is – egy ABSZTRAKCIÓ, másképp egy rendszertani egység. Rendszertani egységek se nem fejlődnek, se nem evolválnak. Akkor a fajok? I’m so sorry, de a fajok se fejlődnek, hacsak nem VISSZA. Az evolúció REGRESSZÍV, nem progresszív. 
Oké, ezt most jól nem értjük, de mindenekelőtt mi az az evolúció, és miért tartja a közhit fejlődésnek?

Villanás a serpenyőben

Gaál Péter

Most teljesen lehetségesnek látszik, hogy Orbán Viktor és hasonszőrű kollégái itthon és külhonban már életük végéig sikert sikerre fognak halmozni, rendszerük örökre fennmarad és azoknak, akiknek ez nem tetszik, ha akarják, ha nem, bele kell törődniük. Ezt láthatják a fiatalabbak, az idősebbek pedig szépen elfelejtik, hogy mennyire tűnt utópiának a szocializmus bukása még pár évvel a “rendszerváltozás” (értsd: többpártiságra való áttérés, amiből később…de hát ez mindenki számára ismeretes) előtt is….

Veszedelmes viszonyok

Gaál Péter

Egy fából népies stílusban nem régen kifaragott, jókora, cifra szűr alatti egyenruhát viselő, bajszos-szuronyos (első világháborús) katonát ábrázoló szobor áll a Szalajka patak völgyében, nagy köpésre az egész völgyet elcsúfító beton lovasstadionoktól (van egy nyolcezer férőhelyes nyitott és egy zárt, mindkettő tökéletesen kihasználhatatlan és kihasználatlan), összhangban jelenlegi kormányunk nacionalizmussal takarózó látszatpolitikájával, melyről még a legegyügyűbb szemlélőnek is az a benyomása támadhat, hogy az idegengyűlöletre uszítással kiegészített nemzetszeretetről-hagyományőrzésről szóló folyamatos karattyolásával egészen más dolgokat szeretne leplezni. Mint replika, kimeríti a giccs (hamis hely, hamis idő, hamis anyagok, értve ezalatt nem csak az effektív anyagokat) fogalmát, hacsak nem…

Kézzel írt levél

Gaál Péter

“Egy kézzel írt levelet találtak a Teréz körúti robbantásért jogerősen elítélt férfi zárkájában, amiben azt kéri családtagjától, juttasson el neki fegyvert és lőszereket, mert meg akar szökni (…) A 27 éves férfit a Váci Fegyházban őrzik, ahol minden percét kamerák előtt kell töltenie.” Húsvét az Origón. Mondhatni, az etetés és kampányolás egy pillanatra sem állhat le. 

Vidéki sanzon

Gaál Péter
Szilvásvárad. Bélapátfalva. A naiv emlékező azt gondolta, az első a nagyobb. Mondjuk, város, míg a második egy román stílusú templom, jó, esetleg van másik is, néhány ház és kész. Hát nem. Szilvásvárad község, Bélapátfalva város (e névben és titulusban együtt benne rejlik az egész magyar rögvalóság). Már úgy magyar módra, amennyiben ezer lakoson felül már község lehet valami (Szilvásvárad 1600-1700 fős), háromezren felül már város. This is not America. Máltán ez úgy néz ki, hogy véget ér a valami utolsó háza, és következik a másik valami első háza. 
De ez Málta sem. Itt nem beszélnek sémi nyelven és írnak latin betűkkel, például katolikus Bibliát arabul, és itt nincsen kvázi egyforma életszínvonal (ami messze veri az átlag magyart felfelé). Ez itt Magyarország.

Hamiskártyás

Gaál Péter
A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
– Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:
– Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
– Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
– Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni – hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

(Anthony de Mello)

Kép: Caravaggio