Zottmund

Gellért András
Tele volt tervekkel. Nagyon nagy tervekkel. Merj nagyot álmodni! – vallotta, és így is élt. Semmit sem bízott a véletlenre. Bátorsága örök példa marad a fiatal, keresztény, nemzeti-konzervatív nemzedékek előtt. Nemzetformáló cselekedete pedig minden bizonnyal bekerül majd a legújabbkori magyar történetírásba. Úgy tervezte, a nagy, sorsdöntő nap után megnősül. A lánykérést is gondosan eltervezte. Mindent megszervezett. Nagyon tud szeretni. Zománczi K. Péter (barátainak csak Zottmund) a nemzet fénylő csillaga, az ország egyik legnagyobb sportolója azonban nem vezetheti oltár elé szerelmét. Péter ugyanis eltűnt.

tovább

Közmunka

Gellért András

Tibor, a leszázalékolt műszaki rajzoló, jelenleg zöldéges most ébred, mintha csak ma is hétköznap lenne, és a nagybani piacra menne burgonyáért, vöröshagymáért. Tibor már évek óta nem érzékeli a különbséget a munka és pihenőnapok között, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen sosem pihen, álmában is dolgozik, vagy éppen üldözi a nőket. Fordítva ez sosem történik meg, a nők még véletlenül sem keresik a vele való találkozás lehetőségét.

Az egyszerű János

Gellért András
Erika, minden nap, pontban 10 óra 35 perckor érkezik a játszótérre. Sem előbb, sem később. Addigra szedi össze magát és a gyereket. Nem nevezhető klasszikus kismamának, finoman szólva, nem lelkesítit a helyzet, a napi monotónia. Unottan tolja a babakocsiban ülő két éves Sebestyént. A hinta mellett áll meg, majd lép rá a kocsit rögzítő fékre. Utána kipakol. Lapát, labda, cumi…

SUV

Gellért András

A fekete batár amivel a bejárat elé parkol, több tonnás SUV. Azt nem tudom, hány lóerős és mennyit zabál száz kilométeren, de kétségkívül tekintélyes darab. Ezt a tankot egyszer már ellopták, majd a nyomkövetője segítségével, megtalálták. Tulajdonosa, elvált negyvenes férfi, kedves és rokonszenves, amolyan mosolygós életművész, aki gondtalan szingliként élvezi az életet. Minden mondata, gesztusa a laza hétköznapokról árulkodik.

Egy liter víz

Gellért András
Nem kéne anyukának mindent beszopni, mondta Borikának az utolsó, még itt lévő fia. Négyen már elmentek, meg az a hálátlan, hitetlen, tetovált lány, a Klára is, azóta nem sokat hallani róluk, mondhatni szinte semmit. Csak a Lacika maradt, meg a két kicsi, de szedelőzködnek ők is. László lecsapta a Skoda csomagtartóját, benne a szükséges ingósággal, majd mielőtt elindult volna a családdal németbe, vagy norvégba, nem mondta hova megy, magához szorította anyját. Mélyen a szemébe nézett, és búcsúzásképpen, sírva megismételte, hogy nem kéne anyukának mindent beszopni.

Madarak

Gellért András

A sors úgy hozta, hogy mostanában elég sokat ülök egy széken. Hogy hol van ez a szék, miből készült, fából, vasból, műanyagból, van-e rajta párna, vagy nincs, nos ez éppoly lényegtelen, mint az, miért is kerültem ebbe a mozdulatlan állapotba. Majd egyszer írok arról is. Megnyugtatásul csupán annyit közlök, nem lettem beteg, nem törtem össze magam, mindenem ép, tehát nem egy őrült autósnak, vagy egy csúszós lépcsőnek köszönhetem e viszonylagos röghöz kötöttséget.