75 éve fasizmus volt a neve

Nem fasisztázta le Orbán Viktor miniszterelnököt – mondta Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke – de szerinte amit a kormány tesz, azt 75 évvel ezelőtt fasizmusnak nevezték. A Klubrádió Megbeszéljük című műsorában arról kérdezték Iványi Gábort, hogy Bernard-Henri Lévy francia filozófus budapesti látogatása után a Le Point című hetilapnak írta le beszélgetését Orbán Viktorral; amiben egyebek mellett azt mondja a kormányfő, hogy jól ismeri Iványit, két gyerekét is ő keresztelte meg. „De volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.”

Egy világjáró zongoraművész

Bedő J. István interjúja
Farkas Gábor új Chopin-lemezének anyagát mutatja be június 5-én, a Pesti Vigadóban. Tanít Japánban, járja a világot, koncertezik, van egy tündéri japán felesége és két nagyon helyes óvodás kisfia. Mindenféléről faggattam, szívesen válaszolt. Az életrajza, amelyből igyekeztem felkészülni, inkább csak pályarajz. És abban az szerepel, hogy kinevezték vendégprofesszornak a Tokyo College of Musicba (TCM).
Ez igaz, de rögtön helyesbítek, engem is megleptek a japánok. Mire kiérkeztem, a kezembe nyomtak aláírásra egy japán iratot, hogy ez a szerződésem és a kinevezésem. A felhívásban úgy szerepelt, hogy én vendégprofesszori státuszt kapok. Amikor megkaptam a tokiói megbízást, a repülőút előtt pár hónappal derült ki, hogy a feleségem babát vár.

„Csak dekadens ne legyél!”

Frank Iván
Bob Dinnyés, pályája kezdetén így nevezte el a média, merthogy egyszál gitárral, szájharmonikával hasonló dalokat énekelt kezdetben, mint Bob Dylan. Az „átkosban” ezt a műfajt polbeatnek, vagy protest songnak nevezték. Karrierjét a Karrier című Veress Miklós szövegére írt dalával indította. Voltak, vannak saját szövegei, de ma ott tart, hogy szinte nincs olyan magyar költő, akinek a költészetét ne ismerné, és valamelyik versére ne írt volna dallamot. És legtöbben Dinnyés Jóskaként emlegetik.

A szamárlétra aljáról a Pulitzer-emlékdíjig – interjú Varró Szilviával

A kilencvenes évek közepi Népszabadság még borzasztó hierarchikus volt, finoman szólva sem volt előnynek fiatalnak és nőnek lenni. Még nagyon a rendszerváltáskori hatalmi struktúrák működtették, elavult és nehézkesen mozduló média volt. A pozíciók egy részében még a rendszerváltáskori szerkesztők ültek: hihetetlenül nagy tudású, de számomra nagyon autoriter stílusúak. Másfél év után a hajléktalanságról írtam meg az első komoly cikkemet a Narancsba. Ott találtam igazán önmagamra, ott lettek támogató szerkesztőim, akik hagyták, hogy csináljam, amit akarok, és mikor látták, hogy működik, bízni is kezdtek bennem…

Majd a mennyországban leszünk otthon

Az alábbi írást csakúgy, mint egy felmérésről szóló alábbi cikket a Lehet-e? Fórum szervezői ajánlják az érdeklődők figyelmébe. Eredetileg megjelent a Vasárnapi Hírekben.

Kertész Anna
A jezsuiták Magyarországon mindig is igyekeztek a közjóért, a társadalmi igazságosság előmozdításáért tevékenykedni, manapság úgy, hogy hátteret teremtenek a konzervatív értelmiségiek által kezdeményezett párbeszédnek. Sajgó Szabolcs szerzetessel mindennek jelentőségéről és Ferenc pápa kérésének megvalósíthatóságáról is beszélgettünk.

Fejezetek az MSZP hálószoba titkaiból

Interjú Tarjányi Páterrel
„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye”- nyilatkozta két hónappal ezelőtt a Független Hírügynökségnek Tarjányi Péter. A Magyar Progresszív Mozgalom vezetője – akit egyébként leginkább biztonsági szakértőként ismer a hazai közvélemény – azt is megígérte szerkesztőségünknek, hogy ha az ellenzéki pártok között nem lesz választási együttműködés, akkor elmondja, hogy ez kinek a felelőssége.
Ki a felelős azért, mert az ellenzéki pártok között még ma is csak részleges együttműködés van?