Az a hülye, aki kattint

Iván Gizella
Drága Győző, Valér, Hedvig, Mária, Dezső, Károly Melinda, Csenge! Nos ti, akik nem egészen egy hét alatt számtalan ajánlattal kerestetek meg engem, közlöm veletek, egyikőtök sem tudott lázba hozni semmivel. 
Csak az érdekelne nagyon, hogy lehettem annyira hülye, hogy valamire rákattintottam, aminek folyományaként megkaptalak benneteket. De biztos ezt érdemlem. A folyamatos zaklatást. Meg azt is jó lenne tudni, hogy szabadulhatnék meg tőletek nagyon gyorsan. Ja meg azt is szeretném megtudni, honnan tudjátok az email címemet? Mert tőlem nem, az biztos. 

Kis nyári kesergő

Iván Gizella
Van egy ország. Nem nagy, s nem is lakják túl sokan. Csuda hegyeik vannak és folyóik, mesebeli városkáik. Rend, tisztaság mindenütt. Az utcákon sehol nincs szemét, a házak körül glédába rakva sorakoznak a fahasábok, a portákon minden a helyén van. Mondom minden. A szemeteskukák körül sincs eldobva, kiszórva semmi, a járdák olyanok, mintha minden nap felmosnák azokat. Ja, nem csak mintha.. fel is mossák. Az üzletek portáljai lehetnek fából, fémből, műanyagból, csak csillognak, villognak. Még nyitás előtt végigtörölgetik, s nem csak a kényesebb és jól látható részeket.
A vécék tiszták, mindenütt mindig van vécépapír, kéztörlő, kézmosó. A padozat is tiszta ezekben a helyiségekben, a takarítók nem mocskos felmosót tologatnak jobbra balra, nem lökik a koszt a sarokba.

Grund

Iván Gizella
Megsirattam. Pedig kiskamasz koromban már annyit bőgtem miatta, de most is megríkatott. Igen. Nemecsek. Nemecsek Ernő, csupa de csupa nagybetűvel. Jó, tudom, mára túl vannak a századik előadáson, de jó volt látni, hogy a közönség állva tapsol és nem akarja leengedni a Pál utcai fiúkat a Víg színpadáról. Nem unják meg. Sem a szereplők, sem a nézők. Pedig vannak, akik már négyszer is megnézték. Mint például Bogi unokám. S még én is elmegyek egyszer. Persze ha kapok jegyet.  Azt csak merem remélni, hogy a dal, a Mi vagyunk a Grund, mindenki számára érthető üzenetet hordozott és nem csak a dallam, a ritmus volt szívbe markoló. „Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el, Legyen szabad a Grund, Véssük ide ma fel, Hogy megmarad ez a hely, Vagy egyszer belehalunk.” Ha csak ezeket a sorokat hallottam volna, akkor is azt mondanám, Szép volt fiúk! (FB)
Kép: PIM.hu

Líbiai varázslat

Kép: Istambul utca, Tripoli
Iván Gizella
Mostanában sokat eszembe jut Líbia. Az az ország, ahol annyi, de annyi élmény ért, ám ma már nem biztos, hogy szívesen mennék oda. Eszemben van a Tripoli melletti fehér homokos strand, ahol megmentettem egy kishíján vízbe fúlt fiú életét, mert a társai kihozták ugyan a tengerből, de szépen a hátára fektették és csak jajgattak felette… vagy a gadameszi éjszaka, a sivatag közepén, ahol éjjel fél egykor magyarul, mit magyarul, palóc tájszólással szólt hozzánk egy helybéli líb. Akiről kiderült, Salgótarjánban járt iskolába. Vagy a tolmácsunk, aki szintén nálunk végzett vasúti technikumot. Mellesleg Líbiában egy centi vasút nincs.

Kora esti borongás

Iván Gizella
Úgy látom, itt addig semmi nem történik, míg az ellenzék a saját székét fogja. Hihetetlen, hogy a DK annak örül, hogy kilenc képviselőjük van, vagyis nekik van minek örülni. Szerintük. Az LMP pedig a nem létező gerincét ropogtatja. Az MSzP és a Jobbik csendben van, immár vezető nélküli pártok. Nem mintha az MSzP-ben olyan sokat számított volna, hogy volt elnök.

Könyörgöm, csak egy őszinte szót!

Iván Gizella
Sok impulzus ér mostanában. Olyanok, melyek nem töltenek el jó érzéssel. A legtöbb, a közelgő választással kapcsolatos. De mi más is lenne a fő téma? Ami a legbosszantóbb ezzel kapcsolatban, hogy aki e témát felveti, nem beszélget, hanem kinyilatkoztat, felszólít.

És szól az Úr

IVÁN GIZELLA
Ül a felhőkön az Atyaúristen. Álmos tekintettel néz körbe a világon, amit teremtett. Csupa szürkeség, nyomorúság, éhezés, emberek gyepálják egymást. Kik ököllel, kik fegyverrel, mások szóval esnek a másiknak. Az Atyaúristen csak hümmög.
Hol van már az a paradicsom, amit annak idején ide varázsolt, erre a kicsi, Föld nevű bolygóra.