Lyuk a „szociális” háló szövetén

. Az aluljáró egyik sarkában egy fiatal világtalan srác, és egy nem fiatal, de szintén világtalan hölgy ül, az adakozók forintjaira várva. Ott vannak a farkasordító hidegben, és az agyforraló melegben. Gyanítom, létfenntartásuk egyetlen módja a kéregetés. Nem én vagyok az egyetlen, mindig akad társ, aki megszánja néhány forinttal a szánandókat. Nem csak forinttal. Az aluljáróban üzemelő Fornetti alkalmazottja, egy fehér köpenyes úr szintén a menetrend megszállottja lehet, mert másodpercnyi pontossággal letesz a világtalanok elé egy papírtálcát…