Nem értem a kutyát

Mihályffy Balázs

Nem értem a kutyát. Hogy szegődhetett a természetben alkalmazkodni, túlélni képtelen, önző, magát mindenek felettinek tartó, unintelligens lényének a szolgálatába?
Eredetileg mindene adott volt az élethez. Ösztönei, érzékszervei, izomzata, falkaszelleme biztosították a sikeres túlélést. Erre választ egy érzékszerveiben eltompult, gyenge izomzatú, kétlábon járó lényt, akinek csak az agya és az általa tudatnak nevezett valamije az, ami állítólag több, mint ami a többi teremtménynek megadatott. 

Úton

Kuthy Csaba
A kutya olyan meghitten és természetesen ballagott utánuk, mint aki mindig így szokta meg, ha sétálni indultak. Mikor szegődött hozzájuk, nem tudták. Először a férfi figyelt föl rá és szólt az asszonyának, aki csodálkozva nézett hátra, de úgy, mint aki teljesen magától értetődőnek találja a dolgot. Ezen kicsit elbeszélgettek, de később megfeledkeztek a kutyáról, aki azonban hűségesen kísérgette őket tovább, ahogyan a vidéki nagyváros újonnan épült elegáns kertvárosi negyedében a házak között sétáltak.

Pihe

Bakács Tibor
Nehéz lesz elfelejteni azt a pillanatot, amikor először megjelent a telepen. Nemcsak én, hanem a négylábúak is azonnal elhallgattak, annyira gyönyörű volt. Nem volt magas, középtermetűnél kisebb, vékony, törékeny végtagokkal, hófehér selymes bundában. A nevét is innen kaphatta, mert amint a szél beleborzolt szőrzetébe, ezer pihe fodrozódott. Még Rex, a farkas is abbahagyta a lihegést, s feszülten nézte maga előtt a zsákmányt. Az a típusú szuka volt, akire elég egy pillantást vetni, hogy a szerelem sötét vermébe zuhanjunk. Még Perec, a kissé buta, de annál jóindulatúbb labrador is kiejtette a szájából megszokott, szénné rágott botját.