Ökölszabály

Lendvai Ildikó
A változatosság kedvéért a héten a parlamentben Dömötör Csaba államtitkár hazaárulózta le az MSZP-t, a DK-t és a Momentumot, mert EP képviselőik nem szavazták meg vezető pozíciókra a Fidesz delegáltjait. Örülnék, ha hetüknek ilyen hatalmas befolyása volna, de mintha kellett volna hozzá többszáz más képviselő is. (Akik leszavazták LePen és Salvini embereit is -a honfitársak szintén-, hogy legalább ne legyen a klubvezetés tagja, aki nem tartja be a klub házirendjét, behordja a sarat és folyton a padlóra köp.) Igaz, a többi “hazaáruló” nem tudja, ki Dömötör Csaba. Övék a veszteség.

Hunok

Lendvai Ildikó
Aki felismerte az idők szavát, az mostantól hun. Szerencsére az én szüleim korán felismerték, azért is neveztek Ildikónak. Igaz, csak beházasodás útján lettem hun, ez olyasmi, mint az „árja párja”. Pontosabban nem én lettem, hanem akiről a nevem kaptam: az Attila feleségeként elhíresült Ildikó. Attilánénak lenni, az se semmi. Mutatja a család hazafias orientációját. Ne jöjjenek azzal, hogy az a bizonyos Ildikó a nászéjszakájukon megölte férjét, az egyik legenda szerint olyan cseles módon, hogy mérget öntött a fülébe. Egy nászéjszakán ugyan sok minden megtörténhet, de ezt a fülbe öntést azért nem hiszem el. Maradjunk inkább az orrvérzésnél, az se túl hihető, de legalább nem vagyok belekeverve. 

A tortaszelet újraosztása

Lendvai Ildikó
Első -szigorúan személyes- benyomások.
1.Orbán itthon győzött, Európában a tervei viszont vesztettek. Európában az inga visszalendült, Magyarországon nem. Itthon a Fidesz a szavazatszámokat tekintve is abszolút többséget szerzett, bár a vágyott kétharmadot sem a mandátumok, sem a szavazatok számában nem érte el.
2. No pasaran. Az Uniót lazítani, szétverni akaró erők nem törtek át. Az Orbán által folyton jövendölt “lázadás éve” most is elmaradt. Orbán máris elkezdte a visszatáncolást a Néppártba: egy-két napja azt nyilatkozta, lelkesen kampányolt a Néppártnak. Ó, hogyne.
3. Itthon átrendeződött az ellenzék. Kár, hogy ugyanazt a tortaszeletet osztottuk újra.

Kuruc dalok

Lendvai Ildikó

Palkovics miniszter úr honvédelmi tárcavezető kollégájával Zalaegerszegre látogatott, és felvázolta a nagyszerű jövőt: “Magyarország felkerülhet a világ hadiipari térképére.” Azért remélem, nem mint célpont.
Persze nem értek a hadiiparhoz, nekem már Csinom Palkó fegyvertára -“csontos karabélom, szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom”- is sok egy kicsit. Pedig a “Csinom Palkó, Csinom Jankó”-ból rengeteget meríthet a harcias, kuruckodó modern politika is. Csinomék az ellenség szidalmazásában felülmúlhatatlan stiláris gazdagsággal dicsekedhettek. Nem elégedtek meg, mint a maiak a Soros-kampányban, holmi spekulánsozással, világ-összeesküvés emlegetésével. Náluk a labanc német “darulábú, szarkaorrú, nyomorult nemzetség”, “kebelében legelteti/ Sok ezer marháját./ Mely marhának tetű neve,/ Tartsa ő magának!” És nemcsak tetves, ráadásul “lombos a gagyája”, ami, gondolom, annyit jelent, hogy lompos a gatyája.