Romsics Ignác Horthyról

Domány András

A Horthy-korszak mérlege és emlékezete” – ez volt a címe Romsics Ignác akadémikus előadásának, amelyet február 14-én tartott az Aranytollas Újságírók Társaságában. Az igen alapos, sok adattal és táblázattal alátámasztott szöveget nehéz lenne röviden összefoglalni, inkább csak néhány fontos elemet idézek fel: 1920-ban nem volt másnak esélye az akkor még ideiglenesnek szánt államfői tisztségre. Horthy nem csak azért volt nyilvánvaló jelölt, mert mögötte állt a hadsereg, hanem azért is, mert az Antant képviselőinek jó benyomása alakult ki a több nyelven beszélő, elegáns tengerésztisztről.

A közmédia visszafoglalása

Hargitai Miklós
A szombati budapesti tüntetés egyik legkonkrétabb követelése volt a (fideszes) pártérdekeket szolgáló, egypárti (fideszes) irányítás alatt álló közmédia felszabadítása, vagyis a mindannyiunk adójából működő állami médiarendszer közszolgálati funkciójának helyreállítása.
A feladat három egyszerű lépéssel – a politikai erőviszonyok megváltoztatása és a törvények átírása nélkül – megoldható, csupán a vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásához kell következetesen ragaszkodni (ha szükséges, olyan társadalmi nyomást kifejtve, mint a netadó esetében).

„Ellenségnek tekinteni a szövetségeseinket nonszensz”

Farkas József György
Jeszenszky Géza volt húsvét előtt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kül- és biztonságpolitikai szakosztályának a vendége.  A történészből lett diplomata olyan propagandafogásnak tekinti az Orbán-kormány sorosozását, amely „hazugság, félrevezető és káros”. Az EU-val kapcsolatos orbáni magatartással pedig, mint fogalmazott, a legmesszebbmenőkig nem ért egyet.