Ha én, ezt már akkor tudtam volna…

Serény Péter

Thomas Mann nem érettségizett – Lionel Bart nem tudott kottát írni… 
Magánügy, de ide tartozik. Bizonyos, a nagyközönséget talán szintén érdeklő tényekről ugyanis éppen e magánügy jóvoltából szereztem tudomást. Feleségem szenvedélyes olvasója Thomas Mann minden sorának, és nem kevésbé szenvedélyes hallgatója az Oliver! című nagysikerű musical videó felvételén újra meg újra lejátszható muzsikának. Így esett, hogy az ő kérésére megpróbáltam egyre újabb részleteket megtudni a 20. század páratlan német író-óriásának életéről és munkásságáról, és az Oliver! zeneszerzőjének, Lionel Bartnak fordulatos és szomorú végű pályafutásáról. Mindkét búvárkodás számomra több mint meglepő eredménnyel járt. 

Azt hitted sajtószabadság-múzeum?

Serény Péter

Pedig stílusos lett volna… A megfojtott Népszabadság nemrég még Bécsi úti otthonába. De hát minden tökéletesen a helyén van. Sőt így van igazán a helyén. Ki más is költözhetett volna most ebbe az óbudai irodaházba, ha nem a Népszabadság elzálogosított márka- és lapnevéért felvett bankhitelből felvásárolt nagy megyei napilap-család ún. alapítványba menekített mamutja? Én, például, köszönöm a hvg-nek az  emlékeztetőt. Hátha valaki már elfelejtette, hogyan is esett meg az a nevezetes magyar újsághalál. Jó alkalom, hogy egy új, ráadásul nem véletlen beköltöző otthon-avatójára felelevenítsük az előző lakó kitelepítésének, mi több: kivégzésének és neve remélt eltörlésének történetét.

Népszabadság-megemlékezés

Hétfőn, október 8-án délelőtt 11 órakor megemlékezés lesz a Népszabadság puccs-szerű megszüntetésének két éves évfordulójáról. A megemlékezés helyszíne a Láng Téka könyvesbolt, Budapest VIII. Pozsonyi út 5. A bolt előtt áll „Bächer Iván fája”. Az újság egykori kiváló publicistájának Bächer Ivánnak Lipóciában kőris fája, padja, emléktáblája is van.
A napilap megszüntetésének első évfordulóján Kereszty András, a rendszerváltás utáni idők felelős szerkesztője elindította az Újnépszabadság internetes lapot, http://ujnepszabadsag.blog Ezt azonban néhány hét működés után letiltották. Ettől kezdve amerikai szerveren működik tovább. A magyarországi magyarokon kívül amerikai, kanadai, ausztrál, brit, német, skandináv, holland olvasótábora van. Az Újnépszabadságba a magyar szellemi élet kiváló, független képviselői írnak. Az elmúlt egy esztendő legjobb írásai az „Újnépszabadság-Haza 2018 Almanachban” jelennek meg a közel jövőben.

Koblencz Zsuzsa utolsó cikke

Épp rettentő hidegekkel riogatták az előrejelzések azon a három évvel ezelőtti decemberi napon is a hazai közönséget, és minden híradásban elhangzott, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, amikor egy utcabelije meglátta az utcán az öregembert, aki egy gumiabroncsok nélküli biciklin, fülsértő csikorgások közepette tolt egy nyaláb rőzsét. Az öregember akkorka volt, mint egy tízéves gyerek, filcmamuszban csoszogott, a kabátja szinte szitává volt kopva a hátán.

Mért utálom a Népszabadságot?

Esterházy Péter
Ez így túlzás, nem utálom. Úgy mondanám inkább, hogy nem lekedvelem. Mert így szól a hirdetés, hogy a lap Magyarország legkedveltebb napilapja. Ezt az állítást szeretném árnyalni.
Mondhatnám, hogy megszokásból nem állhatom. Úgy nőttem föl, hogy a Népszabadság ellenséges, veszélyes terület. Ez tárgyszerű tapasztalat volt, nem részletezem. Voltam szíves körülbelül egy éve azt mondani, hogy én már csak a nevét utálom a Népszabadságnak. Ez pontatlan. Nemcsak a nevét, illetve éppen erről volna szó, hogy mi is ez a név, mennyire „csak” ez.

Szórakozott vásárló

László József írja:
– Jónapot, kérek egy Magyar Nemzetet.
Újságos:
– Ne adjak egy Népszabadságot is?
Laczik Zoltán feltette fotóját a Facebookra:
“Népszabis pólóban, kezemben a szamizdat Magyar Nemzettel: szombat, Szabad Sajtó útja, 120 ezres ellenzéki tüntetés. Na, ezt sem gondoltam volna néhány évvel ezelőtt!”