Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország hangja

Victor László (Washingon)
A fiatalok már nem ismerik. Az idősebbek számára ez a sötét időkben a szabadság hangja volt. És a The New York Times értesülései szerint 2020-ban újra rákapcsolhatunk.
“Itt a Szabad Európa rádió, a tizenkilenc, huszonöt, harminchárom és negyvenkilenc méteres rövidhullámon…” Igy szólt a bejelentkezés, amikor nem ártott körülnézni, vajon, hallják-e a szomszédok is? Az ÁVO ugyanis figyelt. Nem véletlenül. A Szabad Európa rádió abból a meggyőződésből született, hogy az információ – fegyver. A szabad vélemény, eljuttatva az emberekhez, a rendszer megváltoztatásához vezethet.
Most, a legnagyobb amerikai lap értesülései szerint –az Orbán vezette Magyarországon összezsugorodott médiaszabadság miatt – indokolt, hogy az 1993-ban leállított magyar adás újrainduljon.

tovább
a

Farkasszem

ALGÉRIA: A TÖMEG FARKASSZEMET NÉZ A FEGYVEREKKEL
Az elnököt „eltávolítottuk, de nem száműztük, nincs rács mögött, és nem öltük meg” (nem úgy mint…)
A The New York Times keddi hírlevelében Algériáról írva, a Reuters múlt heti fotójával (lásd: a címfotót!) illusztrálja a hónapok óta zajló tüntetések friss összefoglalóját. És a képnek azt a címet adja, hogy „a hadsereg pislog elsőként” a nagy farkasszemet-nézés közepette, a fegyveresek mindenütt jelen vannak, de kerülik a végletes erőszakot.

Úgy látszik, van benne valami, hogy mindenki magyar…

Serény Péter

Mindenki magyar… Nem, nemcsak azok, akiket, miniszterelnökünktől tudjuk: meg kell védeni, bárhol lépnek is a lábukra a világon. Hanem azok is, akiknek sehol sem lépnek a lábára, biztos (olykor tétova) léptekkel haladnak a magán- és a szakmai életük hol kanyargósabb, hol nyílegyenes útján. Ha gyűjtő volnék, vaskos dossziém lehetne, „Mindenki magyar” vignettával. Benne szép, abc-rendben, földrajzi kereszthivatkozásokkal szerepelnének öt világrész kettőszáz (?) vagy több (?) országának ottani állampolgárságú magyarjai. Jó pár éve, hogy valaki küldött egy linket, feljött valami grafikus, földgömbös izé, a megadott kereső-sorba beírtam a vezetéknevemet, és kiadta, a földgömbön is pontokkal megjelenítve azt a 77 (azaz Hetvenhét!) országot, ahol azonos vezetékneveket találok. Volt azonban benne kis turpisság. Például Bogotában az utalás az ottani egyetemi könyvtár katalógusában egy kolumbiai tudományos folyóirat sokadik lábjegyzetéhez vezetett, mely viszont hivatkozás volt az MTA egyik réges-régi tudományos közleményének honi szerzőjére (ki történetesen rokonomnak bizonyult.)

Miféle válság?

Milyen bevándorlási válság? – teszi fel a kérdést pénteki címlapján a The New York Times nemzetközi kiadása. A vezető anyagot két képpel illusztrálják, mindkettő Budapesten, a Keleti pályaudvaron készült, az egyik 2015-ben, a másik most. A lap az uniós csúcs miatt nyúlt a témához, megjegyezve, hogy a három évvel ezelőtti helyzethez képest már viszonylagos nyugalom van a görög partokon, és csend honol a lampedusai menekültközpontban is. Az érkező menedékkérők száma a 2015 előtti szintre csökkent, mégis ez a téma határozza meg továbbra is az európai politikát.

Szembetűnő viszont, hogy számos vezető – főleg a szélsőjobboldaliak – sikerrel próbálják azt az érzetet kelteni, hogy Európa a menedékkérők ostroma alatt áll, miközben a számok egészen mást mutatnak. Emlékeztetnek, hogy Orbán Viktor nemrég arról beszélt, hogy „nem tudtuk magunkat megvédeni a migránsinváziótól”, és börtönnel büntetendő cselekedetté minősíttette, ha valaki a papírok nélkül érkező embereket segítené.
A 24.hu alapján

Orbán Viktor perverz demokráciája

A New York Times szerkesztőségi cikke

Vasárnap, Orbán Viktor Fidesz pártja valószínűleg újabb győzelmet arat a magyarországi parlamenti választásokon és ezzel Mr. Orbánnak – az „illiberális demokrácia bajnokának – (amely titulust büszkén viseli), megadja a negyedik terminust arra, hogy folytassa támadását a demokratikus intézmények, a bevándorlók, az Európai Unió és minden ellen, ami társadalmi változásokat kíván. A kampány meglehetően kemény volt, de a Fidesz rendelkezésére állt a maga alkotta választási rendszer és ellenőrzése a média legnagyobb része fölött.

Címlapon a magyar korrupció

(euronews) Címlapsztori lett a világsajtóban a magyarországi korrupciógyanús ügyek vizsgálata és „az autokrácia erősödésétől való félelem”. A The New York Times után a The Guardian is a korrupciógyanús ügyeket részletezi. A The Guardian hétfői cikkének címében a szerző egyenesen kimondja, hogy a magyar miniszterelnök támogatói húznak hasznot az Európai Unió által támogatott projektekből. A brit lap alcímben emeli ki, hogy miközben Orbán Viktor élesen bírálja az Európai Uniót, családja és barátai a nyertesei az EU-támogatta beruházásoknak.„A semmibe zakatoló vonat, szédítően drága közvilágítás és egy gázszerelőből mágnássá vált üzletember, aki történetesen a miniszterelnök barátja. A felsoroltakat összekötő láncszem Magyarország harcias kormányfője és az ő sötét réme, az Európai Unió.” – indít szarkasztikusan és élesen a Guardian.
Illusztráció: az euronews képe.

Leleplezték Shakespeare-t

Két amerikai, Dennis McCarthy and June Schlueter hamarosan megjelenő könyvében azt állítja, hogy tudják, honnan nyerte a nagy drámaíró a témáit. Ehhez két dolog kellett. Az egyik az Early English Books Online adatbázis. Ez nemrég lett kész és 17 millió oldalon tartalmaz szinte mindent ami angol nyelven íródott 1473 és 1700 körül. A másik egy Wcopyfind nevű szoftver, amit az egyetemeken használnak arra, hogy leleplezzék a csalást: honnan szedi dolgozatát a diák?