Manyóka az autópályán

Kármán Irén

Mustársárga kabátjában poroszkált az úton, a száguldó kamionok léghuzatai szinte felkapták apró testét. Lassítottam és megálltam. Vártam, hogy az autó mellé érjen és beszálljon. Alig haladt, a visszapillantó tükörben úgy tűnt, minden lépésével távolodik. Szolnok és Abony között szélsebesen előzgették az autók, féltem, elsodorják. Faroltam kicsit. Kapucnis fejét leszegte, nem látta, hogy azt szeretném, csipkedné kicsit magát, mert fel akarom venni. Vészvillogóval ismét tolattam pár métert. Lassan, nagyon lassan ért mellém, felnézett rám a fél szemével és a két fogával hatalmas mosolyt villantott. 

Pihe

Bakács Tibor
Nehéz lesz elfelejteni azt a pillanatot, amikor először megjelent a telepen. Nemcsak én, hanem a négylábúak is azonnal elhallgattak, annyira gyönyörű volt. Nem volt magas, középtermetűnél kisebb, vékony, törékeny végtagokkal, hófehér selymes bundában. A nevét is innen kaphatta, mert amint a szél beleborzolt szőrzetébe, ezer pihe fodrozódott. Még Rex, a farkas is abbahagyta a lihegést, s feszülten nézte maga előtt a zsákmányt. Az a típusú szuka volt, akire elég egy pillantást vetni, hogy a szerelem sötét vermébe zuhanjunk. Még Perec, a kissé buta, de annál jóindulatúbb labrador is kiejtette a szájából megszokott, szénné rágott botját.

Pokolfajzat

Asperján György
Nánási Becze László 14 vagy 15 éves lehetett, amikor a tbc szanatóriumba került. Előtte már megjárt egy sor intézetet. Sőt, rendőrségi előzetesben is volt, mivel, mint nekem egyszer bevallotta élete nagy titkát, az anyjával együtt megölte az alkoholista, durva apját. Laci már azt megelőzően többször volt rövidebb, hosszabb ideig intézetben, ahol „kiképezték” egymást a gyerekek, és mindig a legerősebb, a semmitől sem tartó legdurvább lett a főnök. Én akkortól, hogy a gyilkosságba beavatott, nagyon féltem tőle.

Kun Árpád: Palais Royal-ban talált kézirat

Kisebb-nagyobb lopásokból finanszíroztam magam. Főleg CD-éket nyúltam le Virgin Megastore-okban meg a FNAC-ban, és parfümöket a Sephora-lánc illatszerboltjaiban, aztán eladtam őket orgazdáknak a boulevard de Clichy környékén. Minden rejtett kamerát ismertem a működési területemen. Úgy dolgoztam, mint a szemfényvesztő a közönség előtt, mondhattam volna én is a képernyőre tapadó őröknek, hogy: “Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!”

Kalász István: Tárgyak (egy novella)

Médiaismereti tantárgy során betekintünk a médiumok új világába: az interaktivitás, a hálózati kommunikáció alighanem átalakítja a nyilvánosságnak azt a terét, amelyre késő modern nyilvánosságként tekinthetünk. Ne mozdulj, adjátok már a pénzt. A férfi háttal állt nekem. Az öregember feküdt a földön. A nők szedték a pénzt. A másik férfi kint volt. Fogtam a botot, és ütöttem. A férfi elterült. Mint a filmben. Az öreg őr köhögni kezdett, az egyik nő hisztérikusan felnevetett, és ezt kiabálta, istenem.