Blanka

Rab László
Kajánul lestem, amint Bayer és Bencsik nagy toppantásokkal igyekezett a tizenéves Nagy Blankát ledorongolni, nem tennék ilyen csacskaságot sohasem, mert az ifjú hölgy még mindig itt lesz, amikor ezek a kormány-durmancsok alulról szagolják az ibolyát (velük leszek, ott röhögök csak rajtuk igazán!). A fiatalsággal szemben nem tudsz mit tenni, az élet élni akar, az öregfiúk – akiknek grabancát megcincálta a minden újságíróra leselkedő legkeményebb rém, a modorosság – szeretik, ha védekezésre képtelen áldozat áll velük szemben a tisztáson; dögevők ezek, a hatalom véres csőrű keselyűi, akik elől az inas vad most szépen elillant, hogy aztán később újult erővel bukkanjon fel, hiszen van ideje épülni, szépülni és erősödni. Nagy Blanka már rég nem fog káromkodni, amikor a csahosok még mindig fújtatva csörtetnek a kutyafalkában, és azon, hogy a nyúl nyomába se érnek, hangosan fogunk hahotázni. Szuvas fogakkal, szőrüket hullatva terülnek el az értelmetlen vadászat után a kastély márványpadlóján, közben az erdőből furcsa dallam hallatszik, valaki azt énekli: TRALLALA! (Másképpen: “S harag múltán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!”)

Bazár

Rab László
Véreim, magyar ösmerősök, tényleg úgy érzitek, kár ért benneteket azzal, hogy az a nő, akinek a nevét nem írom le, nem engedett be benneteket a Várkert Bazárba hülyeségeket megtudni Európa jövőjéről? És attól is kevesebbnek érzitek magatokat, hogy az a bajszos, a nevét ki nem mondanám, egyszer úgyis ráfestik a Feszty-körképre, nem akar beengedni benneteket abba a házba, ahonnan egyszer valakik el fogják zavarni? Azt mondom, ne szomorkodjatok, jobb, ha ezekkel nem mutatkoztok együtt. Trallala

Majd megyünk Hawaiiba

„Néha olyan érzésem van, mintha direkt meg akarnának bukni. Ott a sok számla meg a sok pénz, élvezni is kéne az életet. De nem mondhatják, hogy köszi szépen, ennyi rablás elég volt, most kiszállunk, ott rohadjon meg az egész, úgyse tudunk vele mit csinálni.
És akkor jön a mesterterv: menjen Semjén, lője le a rémszarvast, Tóni zabáljon 56 ezerért, Lajos írjon alá a csengeri nőnek, a Tiborcz-gyerek cseréljen villanykörtéket, Bayer meg Kövér elég ha mutatja magát, az úgyis totál bukó, Lázár kicsit hazudozzon Bécsben, a hülye lapjaink amúgy is a sírunkat ássák évek óta – április 8-án vége lesz.
A marhák tapsikoljanak, mi meg mehetünk végre Hawaiba, a Lajos Dubajba, úgyis rájuk omlik a kóceràj, Vona kiőrjöngi magát, legfeljebb egy év múlva visszajövünk. Csináljunk úgy, mintha vesztenénk, lecsukni úgyse mernek bennünket. Jó móka lesz, meglátjátok, végre szabadok lehetünk. Csak van még valami a Simicska fiókjában! Még ezt a pár napot bírjátok ki…”
Rab László