A láthatatlan szájkosár

„A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJNÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI” Ez egy blog szerkesztői megjegyzése az épp felrakott cikk előtt. Nem pénzt, támogatót kér, rezignáltan közli: lehet, hogy nincs tovább. Hogy eljöhet a pillanat, amikor lehúzzák a redőnyt és kiteszik a táblát: ennyi volt. És akkor blogvilág szegényebb lesz egy „megnevezéssel”. Sebaj, e hazában példás a sajtószabadság. Erős vár a Tábor, hányhatja falára a borsót napestig, kinek nincs jobb dolga. Eltáthatják a szájukat a brüsszeli kerepelők: a neten ki-ki azt nyomat, amit akar. Ja, hogy nyomtatásban, ahol ugye a zsebbe kéne nyúlni, nem úgy megy, hát Istenem. Nem kommunizmus van itt, hanem kapitalizmus, és annak a szabályai már csak ilyenek.

A sajtószabadságról – az ő nemzetközi napja kapcsán

ÁGOSTON HUGÓ
A sajtószabadság törvényesen nem, csak önkénnyel korlátozható, és ahol ez történik, ott – kettős beszéden és „árnyalatokon” túl – nem demokrácia, hanem önkényuralom van. Önkényuralom van ott, ahol rendre szűnnek meg országos napilapok. Szinte hihetetlen, hogy egy tízmilliós európai országban gyakorlatilag egyetlen kormánykritikus, független központi napilap létezzék! Ez akár századunk elején elképzelhetetlen lett volna. (Aradon a két világháború között – igen, a „román világban” – három napilap is fungált…) Önkényuralom van ott, ahol vidéken csak a közrádió agitációs propagandája fogható…

Arc és harc

Ágoston Hugó
Van egy ország, amely március idusán történelmének legtisztább fordulatát ünnepli. Ez az ország mára kettészakadt. Részei közt a határ nem a térképen húzódik, hanem közösségeken, családokon, viszonyokon belül. És nem tudom, melyik ennek a kettészakadt lelkű országnak az igazi arca.

Mi történt a CNN stúdiójában?

Az itt leírthoz hasonló történet bármelyik nyugati ország tévéstúdiójában előfordulhat, csak egy helyen nem, nálunk. Igaz, nem is vagyunk, nem is lettünk nyugati ország, és ebben levakarhatatlan a sajtó felelőssége. Se jogrend, se média, se parlament, se ellenzék – a fiúk magukban mulatnak, és rettentő jól érzik magukat.