Időszerű: Magyarország Alaptörvénye

Serény Péter
Tessék fellapozni! De ne azt nézzék, ami írva vagyon…
Hallgatom a magas bírói hivatal vezetőjének beszédét, a hangfelvétel és a dikció tiszta, de amikor emlékeztetőnek lejegyeznék pár sort, a golyóstollam elmarad a szövegfolyam sodrától. Sebaj, ahol a szónok épp Magyarország Alaptörvényét idézi, megvan a mankó: a hivatalos alkotmányszöveg. Kikeresem a megfelelő mondatokat, kijelölöm, számítógépre másolom, aztán elkalandozó figyelemmel kezdek más helyeken is bele-beleolvasni az Alaptörvény szövegébe.

Tanuljunk könnyen, gyorsan Origóul

Serény Péter
Nem nagy kunszt. Az előre gyártott elemek készen állnak. Irály érdektelen. Gulyás miniszter úr már közölte: „a morális fölény” (hogy micsoda?) eleve az övéinél van. Az Origó abba a halmazba tartozik. Márpedig, ahol az a bizonyos micsoda („morális fölény”…), ott a paneleket (szófordulatokat) szempillantás alatt elő lehet húzni a fiókból. Mint hajdan, a nagy, központi szovjet napilapoknál. Ahol X. „az imperialisták ügynöke”, Y. „amerikai kém”, Z. „beférkőzött ellenség” volt.

A láthatatlan szájkosár

„A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJNÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI” Ez egy blog szerkesztői megjegyzése az épp felrakott cikk előtt. Nem pénzt, támogatót kér, rezignáltan közli: lehet, hogy nincs tovább. Hogy eljöhet a pillanat, amikor lehúzzák a redőnyt és kiteszik a táblát: ennyi volt. És akkor blogvilág szegényebb lesz egy „megnevezéssel”. Sebaj, e hazában példás a sajtószabadság. Erős vár a Tábor, hányhatja falára a borsót napestig, kinek nincs jobb dolga. Eltáthatják a szájukat a brüsszeli kerepelők: a neten ki-ki azt nyomat, amit akar. Ja, hogy nyomtatásban, ahol ugye a zsebbe kéne nyúlni, nem úgy megy, hát Istenem. Nem kommunizmus van itt, hanem kapitalizmus, és annak a szabályai már csak ilyenek.

A múlt elkezdődött…

Serény Péter
„Már majdnem ott vagyunk.” (Orbán Viktor) – Az idézet egyedi, de a jelenség nem az. Mindegy, kinek a szövegéből emelem ki ezt a pár mondatot, és az is közömbös, hogy az illető, személy szerint kinek a véleményét jeleníti meg. Előbb az a pár mondat: „Az asztal másik oldalán sosem személyek, hanem a pártállam ül. Ez egy orosz mintára működő, jól felépített hierarchikus rendszer. Nem véletlenül kedvelik annyira az előző pártállam tégláit és propagandistáit. Megvannak az embereik…” és jön a részletezés. A leírás, vélem, pontos. Csak a minta: ez az, ami miatt felkapom a fejem. Nem, mintha az orosz (korábban pedig a szovjet), vagy az említett magyar előző pártállam ne volna hivatkozási lehetőség. De, mostanában az 1930-as és 1940-es évek honi sajtóját böngészve, olykor bizonyos tudósítás-keltezések helyére keresve, felötlik bennem, hogy akad itt még hivatkozási, hasonlítási lehetőség bőven.

Jaj, de borzasztó!… vagy talán mégsem?

Serény Péter
Ekézi rendesen a fél (na jó, lehet, hogy csak negyed) világ Ausztria külügyminiszterét, Karin Kneisslt, aki mint neve is mutatja nő, éppen most volt a lakodalma, és (borzalom atyja, ne hagyj el!!) bizonyos, Putyin vezetéknevű régi ismerősét is meghívta. Aki, természetesen az orosz elnök. Akit, állítólag, a NATO-ban igaz szövetségesnek, az EU-ban tisztes tagnak, mintegy hivatalból, utálni kell, hovatovább illetlenség lesz akár egy levegőt szívni vele.

Baloldali antiszemitizmus

Réti János cikke a Szombatban, Serény Péter hozzászólása

Réri cikke: Egyre többen eszmélnek rá arra a Magyarországon még kevésbé ismert jelenségre, hogy a magát progresszívnek mondó baloldal vált az antiszemita retorika új terepévé. Azonban, mint tudjuk, nincs új a nap alatt: ennek a jelenségnek a gyökerei a Szovjetunióban keresendők. 
„Auschwitz azt jelentette, hogy megöltek hatmillió zsidót, és Európa szemétdombjára vetették őket, azért, mert figyelmesek lettek a zsidók és a pénz kapcsolatára. Az imperializmus és a kapitalizmus rendszerének kemény magja, a pénzügyi tőke és a bankok váltották ki az emberek gyűlöletét a pénz és a kizsákmányolás ellen, valamint a zsidók ellen… Az antiszemitizmus valójában a kapitalizmus gyűlölete.” Ulrike Meinhof baloldali terrorista a ’70-es években.