Hazafias ügy: nem tréfadolog!

Serény Péter
Ha egyszer abban vizsgálódik egy amerikai bíróság, mit tehet a sajtómunkás, midőn beidézik, hogy tegyen vallomást: honnan az értesülése? Nevezetes ügy volt az évtizedünkben, amikor 2005-ben a The New York Times oknyomozó riporterét, Judith Millert 85 napi elzárásra ítélték, mert nem volt hajlandó kiadni a forrását. Ilyesmi utoljára bő negyedszázaddal korábban, 1971-ben fordult elő Amerikában, a Pentagon-papírok nyilvánosságra hozatala után. Ennek a 2005-ös újrázásnak visszhangja volt az egész világsajtóban; idehaza is.  A newyorki lap 2005. július 7-i számában számolt be a történtekről.

Úgy látszik, van benne valami, hogy mindenki magyar…

Serény Péter

Mindenki magyar… Nem, nemcsak azok, akiket, miniszterelnökünktől tudjuk: meg kell védeni, bárhol lépnek is a lábukra a világon. Hanem azok is, akiknek sehol sem lépnek a lábára, biztos (olykor tétova) léptekkel haladnak a magán- és a szakmai életük hol kanyargósabb, hol nyílegyenes útján. Ha gyűjtő volnék, vaskos dossziém lehetne, „Mindenki magyar” vignettával. Benne szép, abc-rendben, földrajzi kereszthivatkozásokkal szerepelnének öt világrész kettőszáz (?) vagy több (?) országának ottani állampolgárságú magyarjai. Jó pár éve, hogy valaki küldött egy linket, feljött valami grafikus, földgömbös izé, a megadott kereső-sorba beírtam a vezetéknevemet, és kiadta, a földgömbön is pontokkal megjelenítve azt a 77 (azaz Hetvenhét!) országot, ahol azonos vezetékneveket találok. Volt azonban benne kis turpisság. Például Bogotában az utalás az ottani egyetemi könyvtár katalógusában egy kolumbiai tudományos folyóirat sokadik lábjegyzetéhez vezetett, mely viszont hivatkozás volt az MTA egyik réges-régi tudományos közleményének honi szerzőjére (ki történetesen rokonomnak bizonyult.)

Azt hitted sajtószabadság-múzeum?

Serény Péter

Pedig stílusos lett volna… A megfojtott Népszabadság nemrég még Bécsi úti otthonába. De hát minden tökéletesen a helyén van. Sőt így van igazán a helyén. Ki más is költözhetett volna most ebbe az óbudai irodaházba, ha nem a Népszabadság elzálogosított márka- és lapnevéért felvett bankhitelből felvásárolt nagy megyei napilap-család ún. alapítványba menekített mamutja? Én, például, köszönöm a hvg-nek az  emlékeztetőt. Hátha valaki már elfelejtette, hogyan is esett meg az a nevezetes magyar újsághalál. Jó alkalom, hogy egy új, ráadásul nem véletlen beköltöző otthon-avatójára felelevenítsük az előző lakó kitelepítésének, mi több: kivégzésének és neve remélt eltörlésének történetét.

Miért falják Amerikában Sinclair Lewis 1935-ös regényét?

Serény Péter

„Ha a fasizmus Amerikába jön, akkor zászlóba burkolózik, és keresztet hord”, Ezt idézik a könyvből. Snopes, a tényellenőr oldal erről a manapság Amerikában népszerű idézetről kimutatta, hogy a hivatkozott író szövegeiben nyoma sincs; mi több a mester életrajzírója sem hallott erről a bizonyos mondatról. Az író, akiről szó van: Sinclair Lewis. Akinek „It Can’t Happen Here” c. sikerkönyve magyarul „Ez nálunk lehetetlen” címmel jelent meg 1936-ban az Atheneum kiadásában.
A német Stern címlapja

Újévi üzenet Bibóval

András, ajánlom a mellékelt Bibó-szöveget, hozzá egy „semleges két úr találkozik” (Hitler és Gőring kezet fog egy mezőn) fotót. Az alcímmel, ha úgy tetszik, eleve kommentálom a Bibó szöveg megjelentetését. Van benne néhány mondat, amit Hovanyecz Laci írt még a Te felelős szerkesztői működésed idején. Hovanyecz cikke akkor ütős volt. Bibó eredeti szövege ma még annál is ütősebb. BÚÉK, Serény Péter.
„Mi a fasizmus?”  BIBÓ ISTVÁN kérdése és válasza
Azoknak, akik náciznak,  fasisztáznak, és azoknak, akik utálják őket

Ki és mi sérti a törvényt?

Serény Péter

Gondolom, aki érdeklődik, látta a Kunigubda-utcai botrány eseménytörténetének részleteit, és a képviselői jogaikban megsértettek helyszíni videó-közvetítéseit. Ismert az is, hogy az érintettek rendőrségi feljelentést tettek. Az a tény, hogy biztonsági őrök tettlegességre vetemedtek a sértett országgyűlési képviselők ellen, eleve felháborodást keltett, a külvilágban is, aminek tényeiről szintén értesülhetett, aki hírekhez jutott. (Magam, évekkel ezelőtt, ismert hipermarketben véletlen szemtanúja voltam egy áruházi tolvajként megállított személy tettlegesség nélküli (!) irodába kísérésének, addig is, amíg a telefonon értesített rendőrség közegei kiérkeznek. Azok a biztonságiak, ott. tudták, hogy nem pankrációra szerződtették a szolgálatukat.)
Én itt most három internetes újságcikket ajánlok mindenkinek a szíves figyelmébe.