Nem-abszurd történet

Gellért András
Legutóbb megjelent rövid dialógusaimat sokan olvasták, sőt terjesztik is, ajánlják másoknak, nem lehet okom tehát panaszra, ám ettől függetlenül azt a tanácsot kaptam, sokkal sikeresebb lehetnék, ha nem abszurd, vagy éppen groteszk történeteket írnék, hanem reális, ugyanakkor kedves, megható és pozitív meséket, vagy párbeszédeket.
Rajtam nem múlik, így hát ezúttal egy kedves, megható, szívet melengető, optimizmust sugalló, és ami nagyon fontos, a mában játszódó pozitív történet következik. Hogy abszurd-e, azt már az olvasókra bízom. Rövid leszek és csak a szikár tényeket mondom el.

Az utolsó szavazó

Bruck András
Ha te lennél az utolsó…Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az ellenzéki szavazók. Miközben kétségbeesve figyelik saját pártjaik önfeledt taktikázásait, saját maguk is tele vannak bizonytalansággal, hogy kire szavazzanak, hogyan szavazzanak? Rengeteg bennük a negatív érzelem: cinizmus, dac, kiábrándultság,
Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztalni, hogy a szavazás sokuk számára elsőrendű erkölcsi kérdéssé vált.
A „morális szavazók”, nevezzük őket így, egy külön csoportját alkotják azok, akik semmiképp nem szavaznának a legesélyesebb jelöltre, amennyiben azt egy számukra valamilyen okból elfogadhatatlan párt jelölte.

The New York Times: Donald Trump dilis?

Nincs szükség orvosi diplomára, vagy pszichiátrai diagnózisra, hogy tudjuk, mi a baj Mr. Trumppal. Ez nyilvánvaló bárkinek, aki hallgatja, amikor beszél, aki olvassa, amit twitteren üzenget, és aki látja, mi a hatása e viselkedésének – az elnöki tisztségre, az országra és legfontosabb intézményeire, valamint a globális rend épségben maradására.