Lajos és a bozót

Varga Zoltán
Nem akarnám leírni a becses nevét, mert a végén rámsütik megint, hogy véresszájú brüsszelita vagyok. Vagy komenyista.
A múltkor tudniillik az lettem. Már a debreceni városvezetés kissé földhözragadt megfogalmazásában. 
Kommunista. Mert szerettem volna, hogy a város milliárdos luxusiskolájába járhassanak debreceni gyerekek is. Hát, ne járhassanak! Így ők, mer’ én „komenyista” vagyok.
Értem, drága Fidesz. Hogyne érteném! Nagy képzelőerővel azért nem engedett el anya anno’ az életbe komám! Komenyista! Ennyi. Na, mindegy.Szóval istenuccse árulom el, ki lehet az, de találgassanak.

Viktor viccel

Varga Zoltán

Nem tudom, megfigyelték-e, a Kedves Vezető nemcsak nagyon kedves az ő szerelmetes népéhez, de szokott velünk – a szerelmetes népével – még vicceskedni is.
Hogy ne unatkozzunk, gondolom. Mondjuk, hülye egy viccei vannak, de legalább megpróbálja.
Például egyetlen népnyúzó törvényt sem szavaz meg parlamentben. Ő kitalálja reggel a budin (ott születnek talán az ilyen magvas gondolatai. Mi legyen, mi legyen? Tiltsuk be az internetet? Majd jövőre, most legyen rabszolgatörvény inkább.) a narancsosoknak attól fogva meg kötelező megszavazni. Mintha az életük múlna rajta. Jelzem, az is múlik. Ő meg rendre, halaszthatatlan közfeladatainak ellátása okán nemhogy nem szavazza meg, de vagy a parlament valamelyik függönye mögött kommandózik titokban ..

Kard és vakoló kanál

Varga Zoltán

Azért kell meghallgatni a Kedves Vezető rendes évi tusványosi beszédét, mert
a.) egyrészt képet kaphatunk a mai magyar orvostudomány, azon belül is a démonok, és más, riasztó agybajok elleni heroikus, ámde elkeserítően vesztes küzdelméről,
b.) másrészt végre megtudhatjuk ki lett ez évben az újabb szarszemétláda. Ki az, aki ellen nemzetünknek megint kardozni kell, ezzel is enyhítve a főnök, alias Kedves Vezető (a Kedves Vezető nagyon alias, évről évre egyre aliasabb) fejében üvöltő hangok, fájó kakofóniáját.
Eddig ugye háborút viseltünk Merkel, Macron, Soros, Gyurcsány, a felsoroltak ivadékai, – ha megszülettek, ha nem, akkor is – generálisan a hollandok, svédek, a finnek, a teljes luxemburgi királyság ellen. Eddig.

Klíma-cucc

Varga Zoltán
Valahogy nem tudok leszakadni, erről a klíma-cuccról. 
Arról, hogy úgy üldögélünk itt, ebben a boldogságos 40, napsütésben 45 fokban, mint béka a forró vízben, bambán brekegve néha kicsit. Mintha ez az élet legtermészetesebb dolga lenne. 
Miközben az izzadtságtól csúszós ujjaimmal keresek fogást a billentyűzeten, érzem, hogy a tarkómról elindult kis patakocska épp most kúszik át a gatyámon – Nem, nincs klímánk. Klímaszerelőnk se. Attól későbbre kaptam időpontot, saccperkábé a 2022-es választások utánra, mint a szimpla ultrahangvizsgálatomra.

Átlagos hét

Varga Zoltán
Átlagos hét volt. Nem történt semmi extra. Legfeljebb, ha annyi, hogy Rogán Tóni felügyeli ezentúl az összes kormányzati informatikai beszerzést. Mindet!
A főállásban Cilike ura, helikopter-szakértő, mellékállásban a lófütty tudja milyen nagyon fontos elvtárs aktuálisan a K. Vezető nagyon megviselt minisztere, aki kitalált – dehogy talált, ne röhögtess! – valami, már rég működő informatikai bizbazt, néhány százmillióért. Vagy milliárdért. Lényegtelen is. Lényegtelen, mert náluk a pénz leginkább mérőszám. Egy bizonyos tétel fölött meg inkább nyűg, mint öröm. Dugdosni kell, kitalálni újabb és újabb biznisznek látszó bizniszeket. Feltalálni valamit nagyon drágán. Magyarázgatni a megmagyarázhatatlant, honnan is van. Új strómanokat háziasítani, betörni, idomítani. A régieket beszélni tanítani, a jobbakat legalább szótagolva írni-olvasni. Valahogy csak alá kell rajzolni azt a sok adásvételit, meg szerződést. Nagy teher ez, mert néhány százmilliárd fölött már csak a nullák száma változik. Az élvezeti értéke nem. Mi meg rengeteg nagy nullával vagyunk terheltek. Rengeteggel!

Dongó

Varga Zoltán
Azon, hogy bevándorláspárti, kontra bevándorlásellenes, meg azon, hogy Soros, ugorjunk. 
Nagyot. 
Mert ez nyilvánvalóan ostobaság, hazugság, ócska, gázos, lejárt szavatosságú politikai termék. A kitalálója is megmondta. Olyan cucc, amit ugyan a kutya nem akart, de mégis ezt vesszük-nyaljuk be. 
Vagy kétszázmilliárdért… Vagy többért. 
Az elején azért, mert Arthur Jay Finkelstein, politikai tanácsadó – valójában maga az ördög, – kíváncsi volt milyen a pokol, aminek a legmélyebb bugyraiban ma már a sátánnal keveri a kását, ezért rövidke földi látogatása alatt, megteremtette ezt itt, Orbán országában.