Orbán és Zuckerberg

Szele Tamás

Kérem, nem tartom kizártnak, hogy nemsokára Mark Zuckerberg és Orbán Viktor együtt fognak piknikezni, esetleg Márkus mester megtanul kolbászt tölteni, pálinkát főzni, Orbán meg netán leküzdi zsigeri ellenszenvét, és életében először megtekinti tulajdon profilját a közösségi oldalon – mert nagyon egy követ kezdenek fújni.
A különbség a kettő között az, hogy míg Orbán erről nem is tud, Márkus sem tud ugyan, ám a Zuckerberg srác legalább tiltakozna, ha rájönne, kinek a malmára hajtja a vizet. Vagy az is lehet, hogy nem tiltakozna, elvégre nem vagyok arról meggyőződve, felméri-e, milyen jelentőségű döntéseket hoz. Játszik, próbálkozik, amibe a világsajtó most már csak bele fog nyomorodni, de a szerepét nem veszi át a Facebook, sőt: a vége az lesz, hogy pár kismacska és néhány kajafotó kedvéért megszűnik a média a planétán.
De ha az megszűnik, megszűnik a demokrácia is.

A haldokló mókus és a kém

Kiss Ulrich
A kommunikációs szakon végzett tanulmányaim egyik emlékezetes momentuma volt, amikor azt elemeztük, mitől lesz érdekes egy cikk, riport vagy más médiatermék? Az egyik kulcskritérium az (érzelmi) közelség, az érintettség volt. Nos, hibába globális a média, a mindenkori szomszédom sorsa jobban érint, mint egy pápuáé. Még akkor is, ha az a szomszéd csak egy mókus.

Facebook: porcukor a keserű valóságra

A Facebook elsősorban profittermelő gépezet. A blabla a nyitott világról, demokráciáról, stb, stb, nem más mint Zuckerberg úr porcukra, amit rászór a keserű valóságra. A Facebook ma elsősorban olyan multinacionális nagyvállalat, amely dollármilliárdos profitokat termel tulajdonosának, aki azután a profitot lényegében adómentesen kezelhetővé teszi.